Június 21-én vasárnap este, 100 éves korában elhunyt Bálint György – vagy ahogy mindenki ismerte: Bálint gazda.
Július 28-án ünnepelhette volna 101. születésnapját, ám június 21-én örökre elaludt az ország legismertebb „gazdája”. Bálint György Gyöngyösön született, egy mezőgazdasággal foglalkozó zsidó családba – bár a családi legendárium szerint igazi apja egy hozzájuk beszállásolt, csinos huszártiszt volt. Szülei több nyelven beszélő középbirtokosok voltak, akik a föld és a mezőgazdaság szeretetére nevelték. Nemrégiben, amikor megkérdezték tőle, minek köszönhető, hogy 100 évesen is ilyen aktív maradt, éppen gyerekkorára hivatkozott.
- Az lehet, hogy életem első 18-20 évét nagyon békés, nyugodt, kiegyensúlyozott körülmények között éltem meg, és ez akkumulálódott a szervezetembe, hogy a 100. évemet is elsimítja.
Ám aztán nagyon kemény évek következtek: 1941-ben lediplomázott a Magyar Királyi Kertészeti Tanintézetben, majd egy évvel később behívták munkaszolgálatra, ahonnan koncentrációs táborba került. És bár a holokausztot túlélte, később kulákként hurcolták meg, és vesztette el földjét. Ám végül a szocialista mezőgazdaságban is szép karriert futott be, de az igazi hírnévre nyugdíjasként, az 1981-ben indult Ablak című műsor Bálint gazdájaként tett szert.
És bár az utóbbi két évben már panaszkodott, hogy nincs a legjobb állapotban - kicsit rosszul hall, és a szeme is romlik - az utolsó pillanatokig aktív életet élt, szellemileg egyáltalán nem fáradt el: több lapnak is írt cikkeket, miközben saját maga kezelte közösségi oldalát, és gondozta saját kertjét is. És bár még nem készült a halálra, nemrég, amikor otthonában meglátogatta egy újságíró, azért elárulta neki, mi lenne az utolsó kívánsága. Akkor arra kérte Homonnay Gergelyt, hogy haláláig tartsa titokban kívánságát, így az újságíró csak most mondta el, mit kért Bálint gazda: „Ha meghalok, a hamvaimat szántsák be abba a földbe, ami az apámé volt, ahol felnőttem, és ami engem is azzá tett, ami vagyok”.
