„Sok szülő szeretné, ha a gyermeke kedves, odafigyelő, jószívű lenne, és nem szereti őt hevesnek, impulzívnak, indulatosnak látni. Ellenzi, tiltja, bünteti a gyermek agresszív megnyilvánulásait, vagy egyszerűen nem tud ezekkel mit kezdeni. Erőteljes tiltás esetén a gyermek egy idő után elfogadhatatlannak fogja megélni saját magát, hiszen fel-felbukkanó indulatai mindig lesznek. Ezért én inkább az indulat és az agresszió mederbe terelését, konstruktívabb kifejezési formák felé irányítását javasolom. A gyermek nem üthet meg senkit, ezt következetesen és határozottan érdemes hangsúlyozni – ám az megengedhető, hogy szóban kifejezze haragját, vagy egy lapot összefirkáljon, széttépjen, vagy belebokszoljon egy díszpárnába. Ugyanígy az is, hogy szerepjáték közben csatát, ütközést, karambolt játsszon. Érdemes elfogadni azt a tényt, hogy az agresszió evolúciósan belénk kódolt sajátosság, a gyermekkel pedig sok frusztráló dolog történik egy nap, így ezeknek a feszültségeknek csatornát kell találniuk maguknak.” Deliága Éva - Lovász Hajnalka: Mit kezdjünk a szorongással?
