Vannak olyan történetek, amelyek képesek mély nyomot hagyni nemcsak azokban, akik élik őket, hanem azokban is, akik megismerik őket. Ezek talán "szélsőséges" esetek és hihetetlen események, amelyek emiatt különösen példaértékűek a fontos üzenetek miatt.
Amit el akarunk mondani nektek, az egy kislány története, akit élete első 6 évében édesanyja a házba zárva tartott, mindentől és mindenkitől távol, egy kis szobában és higiénikus körülmények között, ami finoman szólva is szánalmas. Az ilyesmi elolvasása önmagában zavaró és nem jót ígér, de szerencsére ennek a szerencsétlen teremtménynek a sorsa jobbra változott, olyan fordulattal, amely olyan volt, mint egy második születés számára.
Még 2006-ban a járókelők szerencséjére vették őt észre, egy nagyon apró ablakon lesekesett kifelé, és az egyik járókelőnek feltűnt hogy mi lehet az ott. Értesítette a Rendőröket, akik belépve az épületbe, maguk sem hitték el, amit látnak. Egy nagyon pici szobába volt bezárva, se fürdő, se mosdó, se semmi. Egy matrac volt csupán, ami olyan koszos volt már az évek alatt, hogy már meg sem lehetett mondani az eredeti színét. A kislány nem tudott beszélni, kommunikálni, és mindössze 20 kg volt 6 éves kora ellenére.. Egy egészséges 6 éves legalább 30 kg.-nak kellene, hogy legyen..
Az anyjáról kiderült, hogy megözvegyült, és a mentális betegségeire soha nem derült fény, így történhetett meg ez a szörnyűség.
Az örökbefogadás pillanatában :
Az élet azonban gyakran arra tanít minket, hogy a sors a legrosszabb és legsötétebb helyzetekben is mindig fenntarthat számunkra valami pozitívat. Valójában a kislány sorsa még a szabadulása után is sokkal rosszabb lehetett volna, de szerencsére útközben egy hatalmas szívvel találkozott egy pár személyében, akik tudták, hogyan adják át neki minden szükséges szeretetet, és amit életében soha nem kapott, azt most megkaphatta.
Hosszú kórházi kezelések, és pszichológiai terápia után, megállapították, hogy nem sérült mentálisan, és hosszú távú betegség sem alakult ki nála csodával határos módon. "Vademberként" nőtt fel, és kevesen vállalták volna, hogy ilyen nehéz esetet vesznek a családjukba
Rengeteg munka volt, és feladat, hogy egyáltalán egy olyan emberré neveljék, ami eléggé hasonló a normálishoz, de ők nem adták fel, csak szeretetet adtak neki, és úgy bántak vele, ahogy azt érdemelte volna. Szerették az első kegyetlen 6 év helyett is, és törődtek, ahogy előtte soha.
Sajnos a házasságukat tönkre tette a gyermek neveléséből fakadó elfojtott düh, vagy kétségbeesettség, de a férfi az édesapa nem adta fel, ő maradt a kislánnyal, és legjobb tudása alapján nevelte őt tovább.
Azóta a kislányból már nagylány lett, de még mindig nem tud beszélni, és rengeteg probléma van vele, amit nehéz kezelni, de egy édesapa soha nem mond le a gyermekéra, noha az nem is az övé. Ez a férfi, egy igazi harcos, aki arra tette fel az életét, hogy ennek a lánynak, vissza adja az életét, a sajátja árán is akár..
