Bármennyire is abszurdnak tűnik, napjainkban egyre több ember dönt úgy, hogy az idős ápolásra szoruló családtagját "leadja" egy idősekotthonába, vagy valamilyen erre szakosodott intézménybe.. Az időseknek is van szíve, ez nagyon fájdalmasan hat rájuk, de tudják, hogy " nem lehetnek útban, és nem vehetik el az életét " a gyermekeiknek, ezért vérző fájó szívvel bemennek az intézetbe, és magányos óráikba, elgondolkodva az életen sírnak, és zokognnak. Hiányoznak. nekik a gyermekeik, unokáik, és a család érzése.. Sok időst akit nem visznek otthonba, a saját lakásán hagynak, de szinte soha nem nyitják rá az ajtót..
Idős rokonaink némán, egyre elhagyatottabban, magányosan ülnek otthon, és marja a szívüket a fájdalom.
Miért hajlamosak a gyermekek, unokák és rokonok egyre inkább elhagyni idősebb szüleiket vagy nagyszüleiket? Mi történik az idő múlásával és az évek során, akik felhalmozódnak? Mi okozza ezt a jelenséget? A valóság talán egyszerűbb, mint amilyennek látszik: idővel a gyerekek felnőnek, új családok jönnek létre, és újabb és egyre nagyobb felelősségek és kötelességek merülnek fel. Magától értetődik, hogy a szabadidő egyre kevesebb, az idő sokkal gyorsabban telik, szinte elcsúszik anélkül, hogy észrevennénk.
Az idős hozzátartozókkal egyre több a probléma, hiszen egészségügyileg romlik az állapotuk, egyre több mindenben szükségük van a segítségünkre.. DE ne feledjük el, hogy amikor mi problémásak voltunk, ők ott voltak. Etettek, itattak, tanítottak, szerettek..törődtek.
Sok esetben nem tud mit tenni a gyermek, hiszen dolgozik, és nics ideje az édesanyjával vagy édesapjával foglalkozzon, de az mégis ellátásra szorul, így egyetlen megoldás az idősek otthona lehet.. Az ilyen helyzetek érthetőek, de kérlek titeket, lepjétek meg őket, hívd fel váratlanul, rendszeresen beszélgess vele. Csak vidd el egy közös ebédre, mozdítsd ki néha, hoy érezze, fontos még valakink ezen a földön! Öleld át, simogasd, és szeresd. Mindennél jobban esik egy ölelés egy magányos ember számára...Hidd el nem fogod megbánni.
