Ma a Tescó előtt odajött hozzám egy vézna, fázó 40 év körüli férfi.. Pár perc múlva a könnyeimet nyeltem


Ma a Tescó előtt odajött hozzám egy vézna, fázó 40 év körüli férfi.. Pár perc múlva a könnyeimet nyeltem



Ma (2020.11.20.) vásárolni mentem a Tescoba. 

A parkolóban megállított egy 35-40 év közötti fehér férfi. Az öltözéke lényegtelen, de a szemei nagyon szomorúak voltak. Csendesen megszólított.

"- Elnézést, hogy zavarom. Tudna adni nekem egy kis aprót?"

Nem szoktam pénzt adni, mert nem biztos, hogy arra költik, amire kérik. Rajta látszott, hogy nem szokott kéregetni, ezért megkérdeztem tőle, hogy mire kellene?

"Enni szeretnék venni."

"Mit szeretne? Megveszem." - mondtam.

"Amit egy három éves kisgyerek meg tud enni."

Összeszorult a szívem, és a gyomrom is.

Megkértem, hogy várjon meg ott, és ne menjen el.

Sietve vettem neki 2 kg kenyeret, 6 egész csirkecombot, 1 kg virslit, 1 kg párizsit, 1 kenőmájast, 1 db konzerv löncs húst, 2 doboz sajtot, fél kg tégelyes margarint, 1 csg tésztát, 10 db tojást, 2 l tejet, 1 csomag túró rudit, 1gyümölcsös joghurtot, 1 csokis habos pudingot, 1 csg tere-fere kekszet, 1 tábla Milka csokit. Remélem, hogy pár napra elég lesz nekik, gondoltam. Fizettem, bepakoltam egy táskába, és kimentem a parkolóba.

Kerestem a férfit, de nem láttam sehol. Kis idő múlva megpillantottam, előbújt a bevásárló kocsik tárolója mellől, és odajött hozzám. Kezébe adtam a táskát, ő rám nézett, és ezt kérdezte:

"Ezt mindet nekem hozta?"

"Igen", feleltem.

Abban a pillanatban potyogtak a könnyei.

(Az enyémek is.)

Elindultam vissza a Tescoba, az üvegajtó mögül néztem, hogy mit csinál. Elindult a város felé, vagy a buszmegállóhoz, mert az is arra van, nem tudom hová. Lassan ment, és közben törölgette a szemeit. (Én is.)

Gyorsan megvettem a 2 pihe-puha plédet - mert azért indultam vásárolni - és beültem az autómba. Leadtam az iskolában, ahol a kisunokám tanul.

Hazatérve, még mindig a történtek hatása alatt, jól kisírtam magam. Azon gondolkodtam, hogy és hány család lehet még ilyen helyzetben az országban.

2020-ban, amikoris "az ország jól teljesít" (ilyen jól?!).

Én, a család, mi így adakozunk.

Erre tanítottuk a gyerekeinket, és most már az unokáinkat is.

Szép hétvégét kívánok mindenkinek!