Nem tudom, hogy történhetett, de tegnap az aluljáróban ennek a férfinek a kalapjába ejtettem az arany gyűrűm, miközben aprót dobtam neki. Ezt csak otthon vettem észre, 2 nappal később. Valahogy egy kis emlékfoszlány megmaradt, hogy talán ott hagyhattam el, de nem voltam benne biztos 100 százalékban.
2 nappal később gondoltam elmegyek, hátha ugyanott van ez a férfi, és talán nála lehet, de nem fűztem sok reményt az én kis szépséges gyűrűmhöz..
A legnagyobb meglepetésemre, amikor meglátott, már állt is fel, pedig nagyon nehézkesen mozgott. Szinte szaladt hozzám, és túrt a a zsebében. Annyira meghatódtam ,hogy elsírtam magam, azon hogy mennyire emberséges és becsületes maradt, attól függetlenül, hogy az utcára került..
Átadta a gyűrűm, és elnézést kért, hogy 2 napig nélkülöznöm kellett, mert nála volt. Mondtam neki, hogy az én hibám, és megköszöntem, és amennyi pénz volt nálam örömömben odaadtam neki.
Bárcsak több ilyen tisztességes ember lenne a vilgában. Semmije nincs, de mégis van valami ami megfizethetetlen. A becsülete!
