.

Neked csa kegy öreg ráncos vén, kiben már hasznod nincs, de tudod Te, hogy mit éltek meg ezek a ráncok...

 


Neked csak egy öreg, ki ráncaitól vénhedt,

kit megviselt a sors, megviselt az élet,

s ki megtanulta már egy emberöltőn át,

hogy ha erőtlenné válsz, nincs szükség reád.


Te csak fáradt arcát látod, karikás szemét,

melyben könnyként csillan a kín, a szenvedés,

s az a jól elrejtett fájdalom, mit titkolnia kell,

hogy emberi mivoltát ne veszítse el.


Mert ő is volt egykoron fiatal és erős,

ki nem hátrált meg soha az akadályok előtt,

hisz mindennap megvívta az életért a harcot,

hogy szerettei előtt ne valljon kudarcot.


Hát ezért nézz úgy reá, mintha hozzád tartozna,

mintha ráncos arca, anyádé, vagy apádé volna,

akit bár megviselt a sors, és megviselt az élet,

de érted és a jövődért mindenen túllépett.



Népszerű bejegyzések

Népszerű bejegyzések

Kapcsolatfelvételi űrlap

Név

E-mail *

Üzenet *

Keresés ebben a blogban

Érdekes cikkek

Érdekességek

Ajánlott bejegyzések

Címkék