Margó és Guszti tudják, milyen mélyszegénységben élni, ezért igyekeznek tartalékolni bevételeiket. Bódiék jól alkalmazkodnak a járvány miatt kialakult helyzethez.
Egyre szűkebbre húzza Bódi Guszti és Margó a nadrágszíjat. Úgy érzik, máskülönben nem lehet vigyázni arra, ami körülveszi őket.
– Nem értem azokat, akik azt mondják, hogy alig maradt lehetőségük. Azoknak, akik évek, évtizedek óta ebben a szakmában dolgoznak, kell hogy legyen egy biztos anyagi tartalékuk. Mi erre törekszünk Margóval, mert tudjuk honnan jöttünk, milyen mélyszegénységben élni. Ez az időszak inkább a spórolásról szólt, mint a költekezésről – meséli lapuknak Guszti, aki a járványidőszak alatt sem feledkezett el azokról, akik segítették a karrierjüket.
GALAMBOS LAJOST ÉS KÖRMENDI TAMÁST IS FELHÍVTUK MARGÓVAL, HOGY MEGKÖSZÖNJÜK NEKI, HOGY ITT TARTHATUNK. MEGLEPŐDTEK, PEDIG SZERINTEM EBBEN NINCS SEMMI MEGLEPŐ. HA ŐK NEM LENNÉNEK, MI SEM TARTANÁNK EZEN A SZINTEN
– tette hozzá Guszti.
Bódiék, úgy érzik, maximálisan alkalmazkodnak a jelenlegi helyzethez, amiben az is segíti őket, hogy számukra a család az első.
– Minket a tradíciók összetartanak. Mindenki tudja, mi a dolga, törődünk egymással, figyelmesek vagyunk. Margó főz, mos takarít, és csodálatosan neveli a gyerekeket, unokákat. Mellette pedig nagyszerű előadóművész. Én viszem a férfi dolgát, és nem utolsó sorban nincsenek egymás iránt elvárásaink. Ha kimaradok a srácokkal, akkor sem fogad itthon egy sárkány. Ő pedig nem igényli, hogy a barátnőkkel egy kávézóban ücsörögjön. Egy szóval nem akar több lenni nálam. Nincs versengés, hogy legyőzzük egymást –meséli büszkén Guszti.
