Kecskemét belváros háromnegyed 10.
Ez az öreg és beteg koldús néni a tűző napon próbálja összekönyörögni a napi betévője árát . Sem vize nem volt , se nem evett még addig. Elfogott a sírás , a szomorúság , a DÜH . 2 db 5 forintost is láttam a maréknyi 10 és 20 forintos között egy kis sapkácskában, amiben a pénzt gyüjtötte . Néhány percre megálltam egy kicsit távolabb a nénitől és figyeltem . Naggyából 30 ember ment el előtte ,de senki nem vette elő a pénztárcáját, hogy segítsen .
Azonnal bementem a SPAAR bá és vizet és ennivalót vittem a néninek . Nagyon szèpen köszönöm . Mondta . De a szeme többet elárult. Ahogy nézett rám , Hála , Szeretet , Melegség áradt felém . Kicsavartam az ásványvíz kupakját hogy minél hamarabb ihasson .
Remegő kis kezével emelte a szájához a vizet .Szemeit becsukta. És lassan elkezdte kortyolni a vizet . Mindvégig vigyázott arra hogy egy csepp se vesszen kárba . Amikor abbahagyta az ivást , kinyitotta szemeit és rám mosolygott . Áldás az úrnak hogy ma arra volt dolgom !Amikor hazaértem ,amit alig vártam sikerült kisírni magam . Kérlek benneteket , ne sajnáljatok egy flakon vizet , egy kis ennivalót , egy kis aprót a koldus társaiktól ! Az éhség és a szomjúság nagy Úr .
