Ambrus Attila egész életére rányomta a bélyegét az, hogy az édesanyja másfél éves korában elhagyta őt, s ezt a sérelmet nem kevesebb, mint ötven éven át magában hordozta. Amikor Attila megtalálta élete párját, meghívta őt az esküvőjére, azonban mivel a vallási nézeteik különböztek, az édesanya végül úgy döntött, nem jelenik meg a menyegzőn. A közöttük húzódó szakadék emiatt még nagyobbra nőtt, s Attila úgy érezte, végleg megszakítja vele a kapcsolatot.
A kislánya születése után, és most, hogy úton van második gyermeke, átértékelte a történteket és úgy döntött, mégiscsak szeretné rendezni az anyjával való kapcsolatát, akivel gyakorlatilag ötven éven át egyáltalán nem tartották a kapcsolatot. Most azonban úgy tűnik, végre megtört a jég és szeretnék szorosabbra fűzni a kapcsolatukat.
