Az utolsó pillanatig reménykedett a gyógyulásban Andi... Isten Veled drága barátom..


Az utolsó pillanatig reménykedett a gyógyulásban Andi... Isten Veled drága barátom..



Bő két évvel ezelőtt akartunk először írni Valentinyi Andiról. Egy középiskolába jártunk, így szinte mellbevágott a hír, hogy beteg. A mindig mosolygós, pozitív nő akkor már eltemette a férjét és egyik napról a másikra kellett eltartania három kisgyermekét és egyetemista fiát. És akkor jött ő. A rák. Lágyizom szarkóma – állt a diagnózisban. Andi nagy harcos, életvidám nő volt mindig és szilárdan hitt abban, hogy sikerülni fog. Az első műtét után, két évvel ezelőtt úgy tűnt, hogy sikerült. De tél vége felé a betegség kiújult. És sajnos, győzött. Írásaival rá emlékezünk és árván maradt gyermekeinek gyűtjünk.


Andi nagy hittel és szeretettel építette a Vidéki ház c. vállalkozását, de amikor beteg lett, létbizonytalanságba került. Ekkkor akartunk először gyűjteni neki, hogy amíg a betegséggel küzd, legyen miből megélnie a gyerekeknek. Megírtuk a cikket, de Andi végül nem engedte, hogy kimenjen a Női váltón. Várjatok egy kicsit! – mondta. Addig vártunk, míg az első műtét után szépen lassan jobban lett. Megoldom, minden rendben lesz! – írta és mi hittünk neki. Andi eltűnt a szemünk elől, vidám arcát már csak a közösségi médián láttuk. Hittük, minden rendben van.


Egészen idén tavaszig. Andinak a gyerekei voltak mindig az elsők és az értük való aggódása volt a legnagyobb, amikor idén tavasszal kiderült, hogy a rettegett kór újra felbukkant és még mohóbban akarta őt. Lágyizom szarkóma. Egy daganat, ami körbefonja a testet és nem enged. Belőle táplálkozik. Nő, egyre nagyobbra.


Valentinyi Andi kétségbeesve küzdött azért, hogy időben megműtsék. De az állami gépezet elbukott. Küldték ide-oda, ilyen vizsgálatra, olyanra, MRI-re – amit a kórház sajnos nem tud megcsinálni – az idő meg csak telt, a daganat egyre jobban nőtt a hasában, ő pedig egyre dühösebb lett. Mire kés alá feküdt, már beszőtte a teste nagy részét. Andi mégis hitt abban, minden jóra fordul. Most is, mint két évvel ezelőtt. A kór azonban nem hagyta.


Drága Andi! Fantasztikus nő voltál, örök optimista, szerető családanya és az ötletén mindig teljes odaadással dolgozó vállalkozó. Igazi példakép. Írásaiddal Rád emlékezünk.