Elmentek az ikrek egymás után
Életük 101. évében - egymást csak 18 nappal követve - Cegléden elhunytak az ország legidősebb egypetéjű ikrei. A húgánál tíz perccel idősebb Sebál Editet február 15-én helyezik örök nyugalomra a már régen meghalt férje, meg a néhány hete elhantolt húga Teréz, és az évekkel korábban az élők közül eltávozott sógora közelében a Kálvária temetőben.
Sebál Edit és Sebál Teréz (Ladányi Ferencné és Ladányi Jánosné) 1921. november 23-án Cegléden születtek hét hónapra, burokban. Ez jó ómen volt, mert hosszú, dolgos, örömökkel teli életet, szerető családot adott nekik a teremtő.
Apjuk a vasútnál volt fűtő, majd a malomban lett portás. A lányok is ott dolgoztak egy ideig és búzát forgattak, szellőztettek. Ahol megismerték leendő férjeiket a két Ladányi testvért, Ferencet és Jánost, akik azonban nem voltak ikrek. Az egyik esküvőt 1945 tavaszán, a másikat ősszel tartották. Mindketten fekete menyasszonyi ruhában álltak oltár elé és a fekete miseruhás paptól mirtuszágat kaptak. Úgy, ahogy az a háború után jónéhány menyegzőn megtörtént. Kertes házaik egymás mellett álltak a Szűcstelepen. Egykor gyakran énekeltek esténként, jöttek hozzájuk a vendégek. Vasárnap és ünnepeken sokszor együtt ebédelt a család. Két öccsük, József és Ferenc már korábban meghalt. Ők 1956-ban katonaszökevényként sodródtak Hollandiába, majd József átköltözött Németországba, s amikor már lehetett, gyakran járt haza. Teréz az Utasellátónál a restiben dolgozott, előbb csapos, majd gazdaasszony volt. Edit a főpostán lett portás.
Együtt gondozták a kertet, együtt jártak a boltba, piacra és egymással állandóan megbeszélték a világ és az egyre népesebb család sorát. Ott segítettek a famíliában, ahol csak kellett. Még kilencven fölött is kora reggel egymást hívó telefonnal kezdték a napot. Mindig békességben voltak mindenkivel a Rózsa utcai portákon, ahol szépen, csendesen éldegéltek. Mindhalálig kedvenc ételük volt a körömpörkölt, a töltött káposzta, a pacalpörkölt és a kelt tészta. A két kedves asszony nem kapott ordókat, okleveleket, mégis mérhetetlen gazdag volt az életük: négy gyermek, hét unoka és tizenegy dédunoka őrzi emléküket.
Kőhalmi Dezső
