Bevallom retro vagyok, szeretem ha kinyitja nekem a férfi az ajtót, ha felsegíti a kabátom...
Szeretem ha beszélgetek valakivel, a szemembe néz és nem nézi percenként a mobiltelefonját. Időt szentel rám.
Szeretem ha nevem napján, születésnapomon meg akar valaki köszönteni, nem 28 másik ember mellé taggel be, hanem megtisztel azzal, hogy csak nekem ír, vagy felhív!
Higgyétek el nekem, azzal, hogy a fb-n millió ember itt van, nem kell mindenkitis megköszönteni, de ha már tényleg szeretnéd, akkor tedd meg hogy szentelsz rá időt...
Olyan szomorú látni, hogy sokan kiírják Bélák boldog névnapot!
Pontolyan, semmilyen.
Hol van emögött az ember?
Szeretem amikor valaki pontos, vagy ha késik, akkor szól, mert igen, ezek mind, mind arról szólnak, hogy tisztelem magam és tisztellek téged is annyira, hogy figyelek rád, fontos vagy nekem!
Amikor vársz valakit, nem mindegy, hogy odateszel elé egy tányért és evőeszközöket, ha van terítő, szalvéta, egy csokor virág az asztalon, akkor érzi a másik ember, hogy vártad, hogy ünneplőbe öltöztetted szíved-lelked!
Amikor ünneplőbe öltözünk, mikor színházba megyünk, megtiszteljük a művészeket és magunkat is azzal, hogy mást veszünk fel, mint dolgos hétköznapokon.
Tisztelni kell az életet, saját magunkat és másokat is!
Legyél más, mint a többiek, jó érzés hogy azért néznek rád furán, mert nem ez a szokás! Lógj ki a sorból és mutass példát!
Ti, hogyan látjátok ezt?
