Egy ügyvéd elmegy kacsára vadászni. Le is szed egyet, de a kacsa beesik egy elkerített birtokra. A birtok tulajdonosa, egy öreg paraszt éppen ott kapálgat.- Uram, legyen szíves, adja már ide azt a kacsát! – kéri az ügyvéd.- Dehogy adom, az én földemre esett, tehát az enyém! – mondja az öreg.- Nana! Én egy ügyvéd vagyok, velem ne szórakozzon!
Ha nem adja ide, akkor úgy beperelem, hogy mindenét elveszti! – fenyegetőzik az ügyvéd.- Várjon csak! Itt vidéken a vitás ügyeket a “három rúgás törvénye” szerint rendezzük. Hajlandó alávetni magát?- Az mit jelent?
– Én kezdem. Maga megfordul és előrehajol, én meg háromszor jó fenékbe rúgom. Ha bírja, akkor cserélünk, és maga jön. Annál az igazság, aki tovább bírja. Az ügyvéd végigméri az öreget, és azt gondolja: “Ezt a fazont kirúgom a világból is, ennél egyszerűbben úgysem tudnám elintézni a dolgot”, szóval, belemegy. Az öreg kezd, nekifut, és lendületből akkorát rúg az ügyvéd hátsójába, hogy az beleremeg. A második rúgás akkorára sikerül, hogy az ügyvéd az orrával felszántja a földet.
A harmadik rúgástól pedig már az ügyvéd taknya-nyála egybefolyik, még a szeme is könnyes lesz. Leporolja magát, és remegő hangon, fulladozva odaszól az öregnek:
– Na, forduljon meg Papa, most én jövök!
Az öreg megpödri a bajszát:
– Tudja mit? Feladom. Vigye a kacsáját!
