Karácsony előtt gyilkolta meg a párja Mariannát: „Csak azt tudják, hogy anya már soha nem jön haza”



A gyerekek rendszeresen járnak a temetőbe, s visznek friss virágot.


Karácsony előtt gyilkolta meg a párja Mariannát: „Csak azt tudják, hogy anya már soha nem jön haza”

Szinte napra pontosan két év telt el azóta, hogy a kétgyermekes karcagi édesanyát, Kiss Mariannát kegyetlenül meggyilkolták az otthonában. A szeretet ünnepekor ráadásul pont az a férfi végzett vele, akit egykor mindennél jobban szeretett. A családja lelkén azóta ólomsúlyként nehezedő fájdalom ellen nincsen gyógyír, talán a múló idő majdan begyógyítja a sebeket.



Nem múlik el úgy nap, hogy ne gondolnék a kislányomra, de az évfordulókor mindig sokkal nehezebb. Most is borzasztóan érezzük magunkat. Nem is tölt el jó érzéssel, ha a történtekről kell beszélni


 kezdte Lázók Éva, a mindössze 24 éves korában megölt nő édesanyja.


Az áldozat volt párja, B. Attila két esztendeje, karácsony előtt két nappal azért utazott Karcagra, hogy kibéküljön a nővel, akivel előtte öt évig éltek együtt. Összevesztek, a vitájuk pedig veszekedéssé, majd verekedéssé fajult. A szakértői vélemény szerint az elválásra képtelen, korlátozott beszámítási képességekkel rendelkező férfi végül egy párnával vagy matraccal fojtotta meg. A gyilkosság idején a szomszéd szobában tartózkodtak a gyerekek: a közös fiuk, Vendel, aki akkor hároméves volt, illetve Ruben, a nő akkor hétesztendős fia.


A gyerekek viszonylag jól vannak, ők még valószínűleg fel sem fogják ezt az egészet. Ezt a szörnyűséget. Csak azt tudják, hogy anya már soha nem jön haza és az égbe költözött – csuklott el a hangja a nagymamának.


Rendszeresen járunk velük a temetőbe, az édesanyjuk sírjára mindig helyeznek virágot. Vendelke már ötéves, Ruben pedig kilenc, ezért azt már felfogták, hogy az ő életük más, mint a többieké.


B. Attila előbb az ágyneműtartóba rejtette, majd a kocsija csomagtartójába tuszkolta a holttestet, és a gyermekükkel együtt 130 kilométert vezetett a szülei felsőlajosi házához. A nőt másnap elásta a közeli erdőben, aztán két hétig úgy tett, mintha ő is keresné. Amikor már azt hihette, hogy sikerül megúsznia a felelősségre vonást, a rendőrök behívták kihallgatásra. Először azt hazudta, hogy a Dunába dobta „szerelmét”, aztán megtört és elmondta a teljes igazságot. Szörnyű tettéért áprilisban tíz év börtönre ítélték.


Vendelt és Rubent én nevelem a saját nyolc- és tizenegy esztendős gyermekeimmel együtt. Hála az égnek, nagyon szeretik egymást – sóhajtott nagyot Lázók Éva.


Marianna rajongott a természetért, az erdőért, a növényekért, imádott ültetni és kertészkedni is. Az asztalunkon lévő koszorút is még ő készítette, a gyerekekkel pedig kimentünk az erdőbe tobozokat szedni, amivel feldíszítettük, ahogyan ő is tette volna. A hiánya felfoghatatlan, az elvesztését talán soha nem tudom majd feldolgozni.