A tragikus sorsú Molnár Csilla Andrea, az 1985-ös Magyarország Szépe nevű szépségverseny királynője 54 évvel ezelőtt, 1969. január 20-án született.
A fonyódi diáklány tragikus sorsára a mai napig nagyon sokan emlékeznek, hisz 35 évvel ezelőtt mindenkit megdöbbentett, hogy 17 évesen öngyilkos lett. Apja szívgyógyszeréből 24 pirulát vett be, és amikor tudatosult benne, hogy mit tett, könyörgött az édesanyjának – aki nem akarta elhinni – hogy mentse meg, de nem tudtak rajta segíteni. Késve hívták az orvost, majd két mentőkocsi is érkezett, aztán elindultak vele Siófokra, hiába. Egy pár sorsos búcsúlevelet hagyott maga után. A megyei napilap, a Somogyi Néplap, nem is számolt be másnap a tragédiáról, a többi újság is eldugva hozta le a halálát.
Molnár Csilla Andrea – iskolapadból a rivaldafénybe
A fonyódi tanulólány alig 16 évesen jelentkezett az ötven év szünet után újból megrendezett Miss Hungary szépségversenyre. Vendéglátós édesapja, Molnár István nem támogatta, hogy elinduljon, mintha érezte volna, hogy ez a kör nem egy vidéki lánynak való. Édesanyja nem tulajdonított különösebb jelentőséget az ügynek, játéknak tekintette és engedte Csillát. A szépségverseny budapesti Kongresszusi Központban megrendezett döntőjén messze a legmagasabb pontszámmal nyerte el Csilla a Magyarország Szépe címet.
“A verseny után, amikor Csilla már nyert, s láttam rajta, hogy örül, teljesen összeomlottam, nem tudtam elképzelni, hogy mi lesz, az apja mit szól hozzá, mivel jár ez az egész. Fölmentem a színpadra, mert a közönségből sokan mentek gratulálni és a barátnőm, a Toldy Mária, a volt énekesnő mondta, hogy menjek én is, úgy illene. Fölmentem, s mondták, hogy ami bort kapott a lányom, vigyem be az öltözőbe, mert a Csillát ki kell menteni ebből a tömegből. Bevittem és háromnegyed óra hosszat álltam ott, s a Csilla nem jött. Kimentem és senki nem tudott semmit a lányomról. Képzelheti, egy anya mit érez ilyenkor. Mindenre gondoltam, hogy történt vele valami, elrabolták, megölték, mit tudom én, és később derült ki, hogy otthagyták egyedül a kongresszusi központban, mindenki elment, végül a tizenhat éves lányomat egy idegen vitte el szívességből a szállására.” (Molnár Istvánné nyilatkozata, Vas Népe, 1986. augusztus 29.)