Gyári segédmunkásból lett a XX. század egyik legnagyobb magyar színésze Darvas Iván, aki élete utolsó éveiben sokat betegeskedett, és visszavonultan élt. Idős korában olyannyira kerülte az embereket, hogy azt kérte, senki ne kísérje el az utolsó útjára. Vajon kik és hol őrzik a hamvait? A Meglepetés utánajárt a különös történetnek.
Immár több, mint tíz éve, hogy örökre lehunyta a szemét Darvas Iván, még sincs egy hely, ahová a rajongói elzarándokolhatnának, hogy kifejezzék tiszteletüket és szeretetüket a művész iránt. A színész életét sok-sok titok övezte, így talán nem csoda, hogy a végakarata sem volt mindennapi. A korabeli sajtóhírek arról szóltak, hogy Darvas Iván egyáltalán nem szeretett volna sírhelyet, és a hamvait a mai napig a szerettei őrzik.
A családját akarta megkímélni
A színészlegenda élete utolsó éveiben meglehetősen elszigetelt életet élt. Betegségei ellehetetlenítették, hogy színpadra álljon, és ahogy telt az idő, egyre inkább csak a családját engedte közel magához. Élete utolsó interjúját a halála előtt négy évvel adta Friderikusz Sándornak – akkor már erősen foglalkoztatta az elmúlás gondolata.
„A saját jövőm annyiban természetesen nagyon-nagyon mélyen foglalkoztat, hogy egy nagyon nagy és jelentőségteljes esemény előtt állok, nem vitás – fogalmazott a műsorban. – Ez az esemény, ha szabad így kifejeznem, az elmúlás, a halál, amely nem egy mellékes dolog, és ma már sokkal közelebb állok hozzá, mint 78 évvel ezelőtt.”
Ettől kezdve azonban Darvas Iván ezt a „készülődést” mélyen a saját ügyeként élte meg, a nyilvánossághoz nem volt szava többé. Életének utolsó éveit otthonában töltötte, rajzolással. Előszeretettel készített portrékat és karikatúrákat a színházi pályatársairól, politikusokról és világsztárokról is. Azt mesélte, jellemzően nappal aludt, éjjelente pedig fényképek alapján rajzolt, és az őt érdeklő témákban nagyon szívesen szörfözött a világhálón. „Az interneten és a világban is sok a szemét. Az egész világ egy szemétdomb, ahol kutatni kell az értékeket” – vélekedett Darvas Iván.
Mit mondtak a pályatársak?
Közeli barátai úgy tudják, a színészlegenda a feleségével beszélte meg, hogy maradjon titokban a nyughelye.
„Ketten döntöttek úgy, hogy senki ne menjen el búcsúztatni. Természetesen, ha nem így lett volna, én is fejet hajtottam volna a sírnál. Akaratukat azonban tisztelni kell és tudomásul venni” – mondta egy napilapnak akkoriban Berek Kati színművésznő. Pályatársnője, Máté Erzsi pedig hozzátette: „Tisztelegni magunkban, némán is lehet. Sajnos sok neves pályatársam temetésén álltam már, és hallgattam a megjegyzéseket, suttogásokat: nézd, hogy megöregedett, figyelj már, kivel áll ott, melyik lehet a felesége?”
Az ilyen rosszindulatú pusmogás nem méltó a művész hihetetlen életútjához. Jóllehet, Darvas Iván döntésével a szeretteit akarta megkímélni, hiszen ők nem választottak nyilvános hivatást.
Harmadik házassága hozta el a boldogságot A színművész nem tagadta, hogy sokáig nagy kanállal habzsolta az életet. Imádták a nők, amit fiatalon, saját bevallása szerint, ki is használt. Nagy szerelemben és házasságban élt először Tolnay Klárival, majd Házy Erzsébettel, de kapcsolatai zátonyra futottak.
„Tekinthetjük ezt szabadosságnak, bűnnek, gusztustalanságnak. Mélyen megvetem magam ezeknek a szabados időknek a magatartása miatt. Mély lelkifurdalások gyötörtek, a tréfás az, hogy közben is” – vallotta a színész, majd hozzátette: amikor megismerte élete szerelmét, Morocza Irén fotográfust, leszámolt a kicsapongó léttel.
„47 éves koromban kezdtem új életet. Akkor találkoztam az én mostani családom fejével, az én hitvesemmel. Nem okozott nehézséget egyik napról a másikra lemondani a szeszesitalról. Megittam a magamét. Ártalmasan sokat” – mondta őszintén a színész, majd a boldog, harmonikus, megtartó szerelem erejét hangsúlyozta:
„A szerelem. Találkoztam egy olyan emberrel, akiről kiderült, több mint tízezer éve ismerem. Mély közünk van egymáshoz.”
Darvas Ivánnak a harmadik és örök házasságából két gyermeke született. Gyakran említette, hogy az egész életművét nézve, a legfontosabb a családja. Valójában nincs abban semmi különös, hogy végső búcsúja csak nekik szólt.
