" Bohócország lettünk, egy hatalmas pöcegödörben. Egy mentálisan elmeháborodott, valóságérzékét rég elvesztett torz gnóm irányítja. Akit semmi nem zavar. Nem zavarja, hogy rajtunk röhög a fél világ, nem zavarja, hogy terroristákat és gyilkosokat támogatunk. Nem zavarja, hogy az országban bizonyos rétegek éheznek és fázni fognak pár hónap múlva. Nem zavarja, hogy nincs jövőkép, nincs jövő, de még a múlt is torz formában kerül ki a kezei közül.
Akkora vagyona van, hogy elkölteni se tudja, de közben titkolnia kell. Modora viszont nincs. Virtuális sárban röfög, szotyit köpködve, talpnyalóit kénye-kedve szerint madzagon rángatja, akik még örülnek is neki, ha néha figyelmet kapnak a „nagy” ember(?)től. Empátia készségét nagyjából az apja verte ki belőle még gyerekkorában. Hívei sorban állva tülekednek, hogy nekik is a fejükre tojjon, és a végeredményt megbecsülése jeléül szét is kenje ott körkörös mozdulatokkal.
Semmihez sem ért. Nem képes építeni, nem képes válságot kezelni (illetve csak annyira, amennyire egy csapat majom is meg tudná oldani a mai helyzetet), nem ért semmihez, műveltsége nagyjából a kifestőkönyvek szintjén megrekedt.
A hipokrita vallás híve. Álszent, magában átkozódva lép be a templomba, felesleges időtöltésnek tekintve az ájtatoskodást, magaistenen kívül semmilyen más nagyobb spirituális lényt nem ismer el.
Ez a gnóm egy egész országot tett mentális sivataggá, és sokkal hosszab idő kellene ahhoz, hogy ezt az országot fejben gatyába lehessen rázni (kis képzavar). Boldogan tekint körbe az általa alkotott stadion- és térkösivatagban (tekintene ő távolabb is, de ott gyakorlatilag semmibe veszik), ahol királynak képzeli magát, pedig csak egy elmeroggyant, hibbant és nyomorult gazember. A jóisten irgalmazzon ennek a jobb sorsra aligha érdemes országnak. "
