Miközben egy tűzoltó egy idős hölgyet mentett meg egy árvíz során, hirtelen nem tudta visszatartani a nevetést. Amikor megkérdezték, miért tört rá ez a nevetőgörcs egy ilyen válságos pillanatban, így válaszolt:
„Épp bebugyoláltam őt a lángálló kabátomba, hogy biztonságba helyezzem, amikor odasúgta a fülembe:
»Ez a nászéjszakámat juttatja eszembe.«”
Ez az iróniával átszőtt, gyengéd és emlékezéssel teli megjegyzés a káosz közepén mindenkit megindított — emlékeztetve arra, hogy a legkritikusabb pillanatokban is utat találhat magának a humor és a szeretet.
