Minden szombaton egy tekintélyt parancsoló motoros, akit csak Medvének hívtak, megérkezett a McDonald’s parkolójába a Harley-ján. Bőrmellénye recsegett, koponyákat ábrázoló tetoválásai pedig csillogtak a déli napfényben. Hat hónapon keresztül mindig két Happy Meal-t rendelt, és ugyanahhoz a sarokasztalhoz ült, várva egy hétéves kislányt, Lilyt, aki rohanva jött be, „Medve bácsinak” szólította, és felmászott az óriási karjaira. A sebhelyekkel teli arca ilyenkor meglágyult, de a többi vendég suttogott. A külseje veszélyt kiáltott: túl kemény, túl vad ahhoz, hogy egy kislány közelében legyen.
Ma az étteremvezető aggodalma elérte a tetőpontját. Három rendőr lépett be, akiket egy „ragadozóról” szóló panasz hívott oda. Az étterem elcsendesedett, miközben Lily szemei tágra nyíltak, apró kezeivel Medve karjába kapaszkodott.
– Téged is elvisznek, mint apát? – suttogta remegő hangon.
Medve keze finoman, sziklaszilárdan simult a kislány fejére.
– Senki sem visz sehova, Lily. Minden rendben van.
Húsz év a tengerészgyalogságnál és tizenöt a Nomad Warriors motoros klubban kiélesítette az ösztöneit. Felmérte a rendőrök testtartását, a kezeiket, a kijáratokat. Volt már rosszabb helyzetben is.
A rangidős rendőr lassan közeledett.
– Uram, kaptunk néhány panaszt—
Medve félbeszakította, óvatosan a pénztárcájához nyúlt, és előhúzott egy laminált bírósági dokumentumot.
– Ez mindent elmagyaráz – mondta halkan, de határozottan.
A rendőr elolvasta, szemöldöke megemelkedett. A helyiség továbbra is néma maradt, míg visszaadta az iratot és bólintott. Ez egy gyámsági végzés volt. Lily apja – Medve legjobb barátja a tengerészgyalogságból – két éve halt meg egy cserbenhagyásos gázolásban. Az anyja még korábban eltűnt. Medve, bár kívülről félelmetesnek tűnt, volt a kislány törvényes gyámja, akit az apa a végrendeletében nevezett meg. Minden szombaton elhozta Lilyt a nevelőotthonból ide, a közös szertartásukra: Happy Meal, mesék, és az ígéret, hogy biztonságban lesz. Medve bácsi nem volt vér szerinti rokon, de család volt – hűség és veszteség kötötte őket össze.
A rendőrök hátraléptek. Az étteremvezető zavartan motyogott valamit bocsánatkérés gyanánt. Lily még szorosabban ölelte Medvét, aki így suttogott:
– Mondtam, kicsim. Minden rendben van.
Az étterem fellélegzett, Medve pedig nyugodtan beleharapott a hamburgerébe, miközben Lily vidáman csacsogott tovább – biztonságban, az ő árnyékában.
