Ég veled, Lilike! 🖤 2025.10.17.
Az egyik, Magyarországon legrégebben telelő gólya haláláról számolt be Dunai István és felesége Katika Semjénházáról. Ők viselték gondját szívvel-lélekkel 2009 óta. A madár családtagnak számított már náluk, mint ahogya kutyusuk is. Most egymás mellett nyugszanak, a házaspár sajnos eltemette mindkét kedvencét a héten.
Többször írtam már róluk az oldalunkon. Új követőink kedvéért:
Lilike tulajdonképpen hím gólya volt, de a névadás megelőzte az ivarának meghatározását. Mire kiderült, hogy hím, már megszokták ezt a nevet és nem keresztelték át.
István a 2009-es szezonban talált rá sérülten Semjénházán, gondjaiba vette a feleségével együtt. A sérülését a Fenékpusztai Madárgyűrűző Állomáson gyógyították meg, de vonulni már nem tudott.
Még abban az évben visszatalált megmentőihez és azóta a Dunai házaspár viselte a gondját ősztől tavaszig. Attól függetlenül, hogy családtagnak számított, megmaradt vadmadárnak. Máshoz nem igazán közeledett, és makacsul ragaszkodott a szomszédos településen, Molnáriban lévő fészkéhez. Hiába próbálták átcsábítani a költési időszakban Semjénházára. Ott a párja és fiókái elvonulása után jelent meg rendszeresen, illetve néha nyáron is, ha nem volt a mezőkön táplálék.
Szertartásai voltak a gólyának: pl. ragaszkodott az etetős ruhához.
Lilike 2009 óta több, mint 60 fiókát repített, sőt már előtte is költött, amikor még vonuló volt, így valószínűleg jóval több utóda lehetett.
Ha a házaspár nem segíti, nem élte volna meg a gólya-életkor végét. Nem tudni pontosan, hány éves volt, de 2009-ben már pár éve ivarérett volt. Elképzelhető, hogy 2000 körül, vagy még a 90-es évek végén bújt ki a tojásból.
Lilike természetes úton halt meg, az idős kora okozta a halálát.
Az utóbbi pár napban már alig evett, ez szokatlan volt Dunaiéknak. Még egyszer körbejárta a portát, majd egy mezőn találták meg a tetemét, a gyűrűje alapján egyértelműen azonosítható volt.
Nagyon sajnálom! Nyugodj békében, Lilike!
A Dunai házaspárnak pedig hatalmas köszönet a sok évnyi gondoskodásért!
