Az emberiség történetében soha nem voltunk még ennyire egészségtudatosak.
Soha nem volt ennyi „superfood”, vitamin, étrend-kiegészítő, és soha nem volt ekkora tudásunk a tápanyagokról, a hormonokról, az antioxidánsokról.
És mégis: soha nem voltunk ennyire betegek.
Valami nagyon félrement.
Az utóbbi húsz–harminc évben világszerte megsokszorozódott a krónikus betegségek száma.
Cukorbetegség, szív- és érrendszeri problémák, autoimmun folyamatok, gyulladások, pajzsmirigy-gondok, daganatok – minden társadalomban, ahol megjelent a „tudatos táplálkozás” és az étrend-kiegészítők kultusza, vele együtt jelent meg a tömeges betegeskedés is.
Nem bizonyítható, hogy az egyik okozta a másikat – de hogy együtt járnak, az kétségtelen.
A biológia nem kapszulában működik
A testünk nem úgy van megalkotva, hogy napi szinten tiszta kalciumot, magnéziumot, cinket, jódot, szelént, D-vitamint és még tucatnyi különálló anyagot kapjon – ráadásul szintetikus formában.
A természetben ezek az elemek soha nem léteznek magukban.
Mindig kötve vannak valamihez – fehérjéhez, rosthoz, enzimhez –, és az emésztés során a test dönti el, mennyit szív fel belőlük, és mikor.
Mi viszont kikerüljük ezt az önszabályozást.
Naponta zúdítjuk magunkba a „biztonságos dózisokat”, mert elhittük, hogy ettől leszünk egészségesebbek.
Csakhogy a biológia másképp működik.
Ezek az ásványi anyagok és nyomelemek nemcsak hasznosak lehetnek, hanem reaktívak is.
A testben oxidálódhatnak, és az oxidáció – bármilyen szépen hangzik is a reklámokban – nem mindig barátunk.
A fémionok (vas, réz, cink, mangán, sőt akár magnézium is) részt vehetnek oxidációs láncreakciókban, ún. Fenton-reakciókban, amelyek szabadgyököket szülnek.
Pont azokat, amik ellen utána antioxidánsokat szedünk.
Egy önmagát gerjesztő spirálba kerültünk:
oxidálunk, majd antioxidánst veszünk be, ami aztán pro-oxidánssá válik, így újra oxidálunk.
A test nem kéri a pótlást – csak a figyelmet
A valódi egészség nem pótlás kérdése.
Nem attól leszünk egészségesek, hogy kémiai anyagokat adagolunk magunknak, hanem attól, hogy újra biológiai lényként kezdünk élni.
A szervezet nem tablettákból, hanem életmódból épül.
Rágásból, nyálból, emésztésből, alvásból, mozgásból, nyugalomból.
Minden, amit kapszulába zártunk, eredetileg ebből a természetes folyamatból született.
A kiegészítőipar nem az egészséget gyártja – csak az illúzióját.
Azt az érzést, hogy tehetsz valamit, miközben valójában semmit nem változtatsz.
A gyárak gazdagodnak, a dobozok színesednek, az emberek pedig egyre betegebbek.
Ha már olvastad a korábbi cikkeimet, sejtheted, mi a megoldás. Ha még nem, olvasd figyelmesen – és pótold később.
A mai rohanó életben lassítanod kell, mert éppen a sebesség az, ami káros: kapkodsz, idegeskedsz, belapátolod az ételt, nyeled, mint kacsa a nokedlit. Csakhogy a kacsának van zúzája, ami elvégzi helyette az előemésztést. Nekünk nincs. A mi „zúzánk” a szánk: a fogaink feladata lenne szétzúzni és előemészteni az ételt, mielőtt a gyomorba kerül.
Szóval lassíts. Élj paraszimpatikus idegrendszerrel, ne kapkodj, ne siess. Ahogy a mondás tartja: a vesztedben rohansz. Bármi történjék is, szánj időt az étkezésre, rágj meg minden falatot alaposan – ez az idő soha nem vész el.
Tudod, hol pocsékolod az idődet igazán? Az orvosnál, a gyógyszertárban sorban állva, a piacon az úgynevezett „egészséges” étel felkutatásánál, a kórházi ágyon… vagy a koporsóban.
Talán nem az anyagok hiányoznak belőlünk, hanem a nyugalom és az élet.
