Gáspár Sándor nyílt levele:
Válasz Lázár Jánosnak
Tisztelt Miniszter Úr!
Nem azért írok Önnek, mert megsértődtem. A sértődés az gyengék luxusa, és mi, akik a „hátrányos helyzet” címkéjével a homlokunkon végeztük el az egyetemet, már rég megtanultuk: a dühöt nem kiabálásra, hanem teljesítményre kell váltani. Azért írok, mert Ön az egyik legélesebb eszű magyar politikus, ami még súlyosabbá teszi a bűneit. Ha egy buta ember beszélne így, legyintenék. De Ön pontosan tudja, mit csinál.
Amikor elhíresült mondatában kijelentette, hogy „mindenki annyit ér, amennyije van”, Ön nemcsak egy infeliz, arrogáns mondatot dobott a közbeszédbe. Ön ezzel érvénytelenítette az én szüleim és nagyszüleim életét. Azokét, akik a rendszerváltáskor mindenüket elvesztették, de a becsületüket nem. Tudja, Miniszter úr, én onnan jövök, ahol a „SEMMI” nem választás kérdése volt. Ha az emberi érték mértékegysége a vagyon, akkor Önök egy tollvonással nullázták le azokat, akiknek a napi túlélés volt a legnagyobb teljesítményük.
De ennél is fájóbb az a hideg, technokrata cinizmus, amivel minket használ.
Amikor 2016-ban azzal riogatta a magyarokat, hogy „a cigányokat sem sikerült integrálni”, ezért ne fogadjunk be másokat, akkor minket, magyar állampolgárokat degradált egy elrettentő biodíszletté. Nem partnerek vagyunk az Ön szemében, hanem egy 600 éves „logisztikai probléma”, amit „nem sikerült megoldani”.
És itt érünk el a legveszélyesebb ponthoz: Gyöngyöspatához.
Amikor Ön azt mondta, hogy egy jogerős bírósági ítéletet felülírhat az „igazságérzet”, akkor Önök kihúzták a lábunk alól az utolsó védvonalat: a Törvényt. Mi, roma értelmiségiek abban a hitben tanultunk(unk), dolgozunk és fizetünk adót, hogy ebben az országban a jog mindenkire egyformán vonatkozik. Ön azt üzente: a jog addig szent, amíg nem a cigányok javára dönt. Hogy a mi gyerekeink lelki nyomorúsága, a szegregált iskolában elvesztegetett jövője nem ér annyit, mint a többségi társadalom kényelmes hazugsága a „munka alapú” pénzről.
Tisztelt Lázár János!
Ön építési miniszterként most épp vasúttal, betonnal, kastélyokkal van elfoglalva. De ne felejtse el: országot lehet építeni betonból, de nemzetet csak emberekből lehet. Én, aki 30 éves roma tanárember, nem a „probléma” vagyok, és nem is a „kivétel”. Én vagyok a bizonyíték arra, hogy téved. De amíg Ön a statisztikát látja bennünk és nem a sorsot, amíg a szegénységet karakterhibának tartja, addig
Ön lehet nagyon gazdag és nagyon befolyásos , de államférfi sosem lesz.‼️
Üdvözlettel,
Egy magyar polgár, aki történetesen roma"
