Vannak, akik azt mondják:
👉 „Nem értem, miért idegesít ennyire.”
👉 „Szeretem… de néha nem bírom elviselni.”
👉 „Egyszerre érzek szeretetet és haragot.”
Sokan azt hiszik, ez azt jelenti, hogy a szerelem véget ért.
Vagy hogy a kapcsolat rossz.
Freud valami egészen mást mondott.
👉 A szerelem soha nem tiszta.
Freud ezt érzelmi ambivalenciának nevezte:
Annak a képességét, hogy ugyanaz iránt az ember iránt egyszerre érezzünk szeretetet és ellenségességet.
És ez nem furcsa.
Ez emberi.
Mert azok az emberek, akik a legtöbbet jelentik, hatnak ránk a legerősebben is.
Ezért történik valami nagyon gyakori dolog:
• aki a legjobban ismer, az tud a legjobban megbántani
• akit a legjobban szeretsz, az tud a legjobban kétségbe ejteni
• aki a legfontosabb neked, az tud a leginkább feldühíteni
• aki a legtöbbet törődik veled, az tud a legjobban frusztrálni
Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretsz.
Azt jelenti, hogy a kötődés valódi.
Freud megfigyelte, hogy még a gyerekek is egyszerre éreznek szeretetet és haragot a szüleik iránt.
És ez a keverék nem tűnik el felnőttkorban sem.
Csak összetettebbé válik.
Nem arról van szó, hogy össze vagy zavarodva.
Nem arról, hogy instabil vagy.
Nem arról, hogy a kapcsolat eleve kudarcra van ítélve.
A kényelmetlen igazság ez:
👉 Szeretni valakit nem azt jelenti, hogy csak szép dolgokat érzünk.
Hanem azt, hogy képesek vagyunk ellentmondásos érzéseket is elviselni anélkül, hogy lerombolnánk a kapcsolatot.
Mert az érett szeretet nem a konfliktus hiánya.
Hanem annak az elviselésére való képesség.
És ennek megértése egy fontos dolgot változtat meg:
👉 A harag érzése nem jelenti azt, hogy a szeretet véget ért.
Néha azt jelenti, hogy a kapcsolat elég fontos ahhoz,
hogy valóban hasson rád.
