Ha valaki azt mondja, hogy 2026 legnagyobb fordulata nem a politikában vagy a fociban történt, hanem a szépségiparban – hát, lehet, hogy igaza van. Ugyanis hivatalosan (vagy legalábbis a képzeletünkben teljesen hivatalosan) Stohl András lett Magyarország legszebb férfija.
Igen. Az a Stohl András. A színész, a műsorvezető, a nemzet Buci-ja. Az ember, aki annyi szerepet eljátszott már, hogy a végén saját magát is castingolnia kell reggelente a tükör előtt.
De mielőtt bárki felkiáltana, hogy „Na ne már!” – nézzük csak, kiket győzött le ebben a heroikus, arccsontokra és karizmára kiélezett versenyben.
🥉 A bronzérmes: Tóth Gabi
Igen, ő is indult. A versenybizottság szerint „a nemek közti határok ma már rugalmasan kezelhetők, főleg, ha valaki elég karakteres szemöldökkel rendelkezik”. Gabi végül azért csúszott le a dobogóról, mert a zsűri nem tudta eldönteni, hogy éppen népi díva, rockistennő vagy űrből érkezett sámánkirálynő kategóriában pontozza.
🥈 Az ezüstérmes: Majka
Majka komoly esélyekkel indult. Karizma? Pipa. Magabiztosság? Dupla pipa. Napszemüveg beltérben? Természetesen.
Ám a zsűri szerint túl sokszor nézett úgy a kamerába, mintha épp egy új valóságshow zsűrizésére készülne, nem pedig arra, hogy „Magyarország Legszebb Férfija” szalaggal pózoljon.
🏅 A meglepetés-kieső: Sebestyén Balázs
Balázs a humorral próbált hódítani, de amikor megkérdezték, mit jelent számára a belső szépség, 17 perces stand-up blokkot adott elő a zsűriről. Technikailag zseniális volt. Stratégiailag kevésbé.
👑 És a győztes: Stohl András
Stohl András győzelme több tényezőnek köszönhető:
Színházi jelenlét: Ha belép egy terembe, még a ficus is feláll tapsolni.
Tapasztalat: Annyi karaktert megformált már, hogy ha kell, saját magát is romantikus főhősként tudja eljátszani.
Önirónia: Amikor megkérdezték, mit üzen a fiataloknak, csak annyit mondott: „Gyerekek, a szépség relatív. De a fény jó oldalról essen.”
A döntő pillanatban állítólag még a háttérben szóló képzeletbeli fanfárok is elhalkultak, amikor Buci levette a zakóját, és olyan magabiztossággal nézett a közönségre, mintha minimum egy Shakespeare-premierre érkezett volna.
