Az elmúlt napokban rengeteg olyan hozzászólás jelent meg az interneten, amelyek nemcsak egy ember politikai nézeteit bírálták, hanem odáig mentek, hogy örömüket fejezték ki amiatt, hogy Ákos súlyos betegséggel küzd. Ezek a mondatok már régen nem a politikáról szólnak. Ezek az emberségről szólnak – vagy éppen annak hiányáról.
Lehet valakivel nem egyetérteni. Lehet vitatkozni a gondolataival, a nyilatkozataival, a döntéseivel vagy azzal az értékrenddel, amelyet képvisel. A demokrácia erről is szól. Arról azonban már nem, hogy valaki azért kívánjon rosszat egy másik embernek, mert más politikai oldalon áll.
A rák nem kérdezi meg, hogy ki kire szavazott.
A daganatos betegség nem válogat baloldali és jobboldali között. Nem nézi a vallást, a származást, a társadalmi helyzetet vagy a világnézetet. Egyetlen dolgot tesz: próbára teszi az embert, a családját és mindazokat, akik szeretik.
Éppen ezért különösen fájdalmas látni, amikor valaki képes összemosni egy politikai véleményt azzal, hogy egy ember életéért küzd. Az egyik egy közéleti vita. A másik egy emberi tragédia lehetősége. A kettőnek semmi köze egymáshoz.
Ha ma valaki azért örül egy másik ember betegségének, mert nem ért egyet vele politikailag, akkor holnap ugyanilyen logika alapján bárki más is célponttá válhat. Ez egy olyan lejtő, amelynek az alján már nem politikai kultúra van, hanem a legalapvetőbb emberi együttérzés elvesztése.
Nem kell szeretni Ákost. Nem kell rajongani érte. Nem kell egyetérteni vele sem.
De kívánni valakinek a halálát, vagy örülni annak, hogy egy életveszélyes betegséggel néz szembe, olyan határ átlépése, amelyet egy civilizált társadalomban nem lenne szabad normalizálni.
A betegség nem politikai fegyver.
Az élethez való jog, a gyógyulás reménye és az emberi méltóság mindenkit egyformán megillet. Függetlenül attól, hogy milyen pártra szavaz, milyen eszméket vall, vagy milyen véleményt fogalmaz meg.
Talán érdemes feltenni egy egyszerű kérdést: ha a saját testvérünk, szülőnk vagy gyermekünk lenne hasonló helyzetben, elfogadhatónak tartanánk-e, hogy idegen emberek ünnepeljék a betegségét csak azért, mert nem ugyanazt gondolja a világról?
Valószínűleg nem.
Akkor miért lenne ez elfogadható bárki mással szemben?
A politika jöhet és mehet. Kormányok váltják egymást, nézetek változnak, választások követik egymást. Az emberség azonban nem lehet kampánykérdés.
Lehet valakit élesen kritizálni. Lehet vele vitázni. Lehet ellenezni minden megszólalását.
De amikor egy ember az egészségéért harcol, ott a politikának meg kell állnia.
Mert azon a ponton már nem jobb- vagy baloldali emberekről beszélünk.
Hanem egyszerűen emberekről.
És remélhetőleg még mindig egy olyan társadalomban élünk, ahol senki életének értéke nem attól függ, hogy melyik politikai oldalon áll.
