Nagy feszültséget hozott a Parlamentben a közmédia átalakításáról szóló vita, miután Németh Balázs kemény hangú felszólalásban támadta a Tisza-kormányt. A fideszes képviselő szerint Magyar Péter és a Tisza lépései „a legsötétebb rákosista időket” idézik, mert szerinte a kormányoldal önkényesen döntött a közmédia működésének felfüggesztéséről.
Németh Balázs úgy fogalmazott, hogy „az önkényúr úgy döntött, le kell kapcsolni a közmédiát”, majd azt állította, hogy ezzel „meghalt a magyar demokrácia”. A szavai komoly visszhangot váltottak ki, mert a Fidesz most olyan ügyben beszél jogállamról, sajtószabadságról és demokráciáról, amelyet az ellenzék éveken át éppen a párt egyik legfontosabb hatalmi eszközének tartott.
A vita lényege nem csupán az, hogy mi történik az M1-gyel vagy a Kossuth Rádióval. Ennél jóval nagyobb kérdés került elő: propaganda volt-e az, amit a Tisza most lebont, vagy valódi közszolgálat, amelyet a Fidesz szerint elhallgattatnak. A Parlamentben ezért nem egyszerű szakmai vita zajlott, hanem egy új politikai korszak egyik első nagy összecsapása.
A Tisza szerint nem elhallgattatás, hanem nagytakarítás zajlik
A Tisza-kormány egészen másként magyarázza a történteket. A kormányzati álláspont szerint nem a tájékoztatás felszámolása történt, hanem a pártpolitikai propaganda leállítása. Az M1 elsötétülése, a Kossuth Rádió hírszolgáltatásának felfüggesztése és az ideiglenes vezetés kinevezése szerintük egy átmeneti, rendkívüli intézkedéssorozat része.
Magyar Péterék álláspontja szerint a közmédia az elmúlt másfél évtizedben elveszítette közszolgálati jellegét, ezért a kormányváltás után nem lehetett úgy folytatni, mintha egy kiegyensúlyozott, független rendszer működött volna tovább. A Tisza ezért nem finom javításokkal kezdte, hanem látványos és politikailag kockázatos lépést tett: ideiglenesen megállította a közmédia legfontosabb politikai csatornáit.
Ez robbanásig feszítette a parlamenti vitát. A Fidesz szerint cenzúra történt, a Tisza szerint viszont éppen a cenzúra gépezetét állították le. A két álláspont között hatalmas a szakadék, és látszik, hogy a közmédia ügye nem technikai kérdés lesz, hanem az új rendszer egyik legfontosabb politikai próbatétele.
