„Nagyon remélem, hogy vége a tragédiáknak. Mert a mai napig ordítok belül, torkom szakadtából, némán.”
Három gyermeke született. Kettőt már el kellett temetnie. 💔
Csuja Imrét az ország Jászai Mari-díjas színészként ismeri. Láttuk színpadon, filmekben és sorozatokban. Nevettünk rajta, vele együtt izgultunk, és talán azt gondoltuk, hogy aki ennyi örömet tud adni másoknak, annak az élete is tele van vidámsággal.
A mosoly mögött azonban olyan fájdalom van, amelyet egyetlen szülőnek sem lenne szabad átélnie.
Elsőszülött fia, Gergő mindössze 17 éves volt, amikor 2003-ban önkezével vetett véget az életének. Pszichés problémákkal küzdött, de a tragédia még így is váratlanul érte a családot.
„Gergő 17 évesen, egyik percről a másikra úgy döntött, hogy vége. Most lenne 42 éves.”
A családnak még fel sem volt ideje dolgozni ezt a veszteséget, amikor évekkel később újabb csapás érte őket. Bence bipoláris zavarral élt, és hosszú időn át pszichiátriai kezelésre járt. Nem utasította el a segítséget. Amikor a szülei arra kérték, hogy menjen be a kórházba, elfogadta, hogy kezelni kell.
Csuja Imre és felesége, Árvay Zsuzsa mindenhová elkísérték. Segítettek, figyeltek rá, mellette álltak. Mégis bekövetkezett az, amitől a legjobban féltek: Bence 2019-ben, 29 éves korában követte a testvérét.
Egyetlen családnak két ilyen veszteséggel kellett tovább élnie.
Csuja Imre nem azért beszél minderről, hogy sajnálják. Azért vállalja a fájdalmas emlékeket, mert szeretné, ha mindenki megértené: a mentális betegség nem gyengeség, nem rossz kedv, és nem olyasmi, amit néhány biztató mondattal el lehet intézni. Figyelmet, szakmai segítséget és kezelést igényel.
A színész azt mondja, számára a színpad néha néhány perces menedéket jelent. Ott ki tudja játszani magából az örömöt és a bánatot. Feleségének ez a lehetőség nem adatott meg, ezért otthon sokat beszélgetnek a fiaikról. Felidézik a régi történeteket, a gyerekkori mondásokat és a közös nyaralásokat.
Nem akarják elfelejteni őket. Nem is lehet.
„Naponta megrogyok, ezen nincs mit szépíteni.”
A fájdalom az évek múlásával sem tűnt el. Csuja Imre korábban úgy fogalmazott, hogy a tragédiát az ember egész életében magával viszi. Megpróbálja elfogadni az elfogadhatatlant, de vannak veszteségek, amelyekre egyszerűen nincs megnyugtató válasz.
Mégis felkel minden reggel, dolgozik, járja az országot önálló estjeivel, és megpróbál jelen lenni azoknak, akiknek szükségük van rá.
Lánya, Fanni, veje, Telekes Péter, valamint négy unokája jelenti számára a legnagyobb kapaszkodót. Három fiú és egy kislány: Marci 17, Matyi 15, Anna 12 éves, a legkisebb, Zsiga pedig most tölti be a negyedik életévét.
Közel laknak egymáshoz, gyakran találkoznak. Az unokák mellett ismét megtelik élettel a ház. Van beszélgetés, nevetés, közös idő és tábortűz melletti együttlét. Ezek a pillanatok nem törlik el a múltat, de segítenek elviselni a következő napot.
A felső képen a művész ül csendben, a gondolataiba merülve. Az alsón egy nagypapa nevet az unokái körében.
Mindkettő ugyanaz az ember.
Egy apa, aki két fiát örökre magában hordozza. És egy nagypapa, aki a megmaradt család szeretetéből merít erőt ahhoz, hogy tovább éljen.
A fájdalom nem múlik el. Idővel talán csak megtanulunk együtt élni vele. ❤️
