Pásztor Erzsi:
Azt nem tudom. Én mindig derűsen élterm, és nem... nem keseregtem soha, hanem próbáltam lerázni a gondokat. De hát ez a... ez a családom ilyen volt, az anyukám. Úgyhogy ezt nem lehet... ezt nem lehet átadni. Van, aki egész életében folyton bánatos.
Azt szokták mondani, hogy sokat tanultak tőlem a riportjaimból, az életvitelemből, hogy a derűmet. De hát ezt nem lehet megtanulni, mert tulajdonképpen az a lényege a dolognak, hogy a derű megmaradjon.
Hogy próbáljuk meg lerázni azokat a borzasztó gondokat, amikkel fölöslegesen eszi magát, mert változtatni nem tud rajta. Csak enni magát, hogy ez miért és miért én velem történik.
De hát erre gyerekkorban kell, hogy ráneveljék az embert. És engem az anyukám erre tanított.
Mindig mosolyogj, Erzsike!
