Amit tegnap még csak szóbeszédből tudtunk, az mára ténnyé vált: többszörös visszaeső az a 64 éves hajléktalan férfi, aki Debrecenben, a Múzeum utcában megkéselte azokat a fiatalokat, akik egy általa bántalmazott nő védelmére keltek.
A férfi előző két büntetését is személy elleni erőszakos bűncselekmények miatt kapta. 2019-ben többek között súlyos testi sértésért, felfegyverkezve elkövetett garázdaságért és felfegyverkezve elkövetett önbíráskodásért három és fél év fegyházra ítélték.
Ma egy hónapra letartóztatták. A döntés egyelőre nem jogerős, az eljárás pedig már emberölés miatt folyik ellene. A bűncselekmény, amellyel gyanúsítják, akár életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető.
Ami számomra különösen megdöbbentő: a férfi jelenleg sem tanúsít megbánást. Önvédelemre hivatkozik.
Miközben azok, akik ismerték a fiúkat és ott voltak, arról számolnak be, hogy a fiúk nem támadták meg.
A tegnapi posztomhoz egy fontos pontosítás is tartozik. Nem két, hanem három barát ült azon a hajnalon a Múzeum utcában.
A férfi kettőjüket megszúrta. A 23 éves létavértesi Zsoltit a mellkasán, szívtájékon érte a kés, barátját, Martint pedig hasba szúrta. Martin állapotát azóta sikerült stabilizálni, és a legfrissebb hírek szerint hamarosan elhagyhatja a kórházat.
A harmadik fiú sértetlen maradt, de ő duplán is hős. Amikor Zsolti összeesett, nem menekült el. Odament hozzá, leszorította a vérző sebet, és próbálta életben tartani a barátját mindaddig, amíg a mentők kiérkeztek.
Tegnap azt írtam, hogy ezek a fiúk azért kerültek bajba, mert nem fordították el a fejüket, amikor egy nőt bántalmaztak. Ma, amikor egyre több részlet válik ismertté, ezt még inkább így gondolom.
Közben ma több debrecenivel is beszéltem, és egy másik, nagyon súlyos kép is kezd kirajzolódni. A helyiek közül sokan azt mondják, elképesztően rosszak a közbiztonsági állapotok Debrecen egyes részein, és különösen sok panasz érkezik a belváros, a Petőfi tér, a Piac utca és a környező területek miatt.
Többen meséltek nekem arról, hogy őket vagy ismerőseiket hogyan zaklatták, fenyegették vagy támadták meg közterületen. Visszatérően említik a részeg, agresszív hajléktalanokat, a drogosokat, az utcai konfliktusokat, lopásokat, és azt az érzést, hogy bizonyos helyeken már egyszerűen nem érzik magukat biztonságban. Többen azt mondják, ez nem most kezdődött, hanem régóta jelzik a problémát.
Még ezen a héten személyesen is elmegyek Debrecenbe, a Múzeum utcába és a környékre. Szeretnék találkozni és beszélgetni azokkal, akik ott élnek, akik ismerték a fiúkat, és azokkal is, akik saját bőrükön tapasztalták meg, milyen közbiztonsági problémákkal küzd a környék.
A történtek óta közben nagyon parázs vita alakult ki arról is, milyen büntetés járhat egy olyan embernek, akit korábban már többször elítéltek erőszakos bűncselekményekért, mégis újra emberi életre támad. Nagyon sokan felvetették azt is, hogy az ilyen esetekben igenis helye lenne a halálbüntetésnek.
Erről lehet és kell is vitatkozni. Egy azonban biztos:
Zsoltit semmilyen ítélet nem hozza vissza.
Ami azon a hajnalon történt, azt már semmilyen büntetéssel nem lehet meg nem történtté tenni.
És van még egy szinte felfoghatatlan része ennek a tragédiának. Úgy tudjuk, Zsolti édesanyja korábban már elveszítette egyik gyermekét. Most a második gyermekét kell eltemetnie.
Nehéz elképzelni, mit élhet át most ez az édesanya, a család és azok a fiúk, akik azon az éjszakán még együtt ültek azon a padon.
Egyikük nem jött haza.
A másik kórházba került.
A harmadik pedig az utolsó pillanatig próbálta megmenteni a barátja életét.
Felfoghatatlan tragédia.
.jpg)
