Bevallotta ügynökmúltját Korniss Péter, a Nemzet Művésze és Magyarország első Kossuth-díjas fotográfusa. A nemzetközileg is elismert művész a kommunista állambiztonság egykori hálózati személye volt, akit 1957-ben, az 1956-os forradalmat követő megtorlások idején szerveztek be. A most nyilvánosságra került történet szerint „Pál” fedőnéven szerepelt a titkosszolgálati nyilvántartásban egészen 1966-ig.Történelmi cikkek
A fotóművész maga kereste meg a Válasz Online szerkesztőségét, hogy az ügynökakták megnyitása előtt saját szavaival beszéljen életének erről a fejezetéről.
Korniss Péter nem tagadta a beszervezés tényét, ugyanakkor részletesen elmondta, milyen körülmények között került kapcsolatba az állambiztonsággal, és miért írta alá a beszervezési nyilatkozatot.
BEVALLOTTA ÜGYNÖKMÚLTJÁT KORNISS PÉTER – 19 ÉVESEN SZERVEZTÉK BE
Az 1956-os forradalom idején Korniss Péter mindössze 19 éves joghallgató volt. A forradalom leverését követő hónapokban a hatóságok őt is célba vették.
1957 márciusában, a „Márciusban Újra Kezdjük”, vagyis a MUK jelszóhoz kapcsolódó hatósági fellépések idején másodszor is letartóztatták.
A fiatal egyetemistát eltávolították a jogi egyetemről, és elmondása szerint hosszú börtönbüntetéssel fenyegették.
A kihallgatások során komoly nyomás nehezedett rá. A forradalom utáni megtorlások, a letartóztatások és a kivégzésekről érkező hírek miatt attól tartott, hogy őt is súlyos büntetés várja.Olvass híreket
Ebben a helyzetben, 1957. március 21-én írta alá a beszervezési nyilatkozatot.
Az állambiztonság a „Pál” fedőnevet adta neki.
FENYEGETÉSEK ÉS FÉLELEM VEZETTEK A BESZERVEZÉSHEZ
Korniss Péter a Válasz Online-nak adott interjúban arról beszélt, hogy döntését nem meggyőződésből hozta meg.
Állítása szerint a kihallgatásokon tapasztalt fenyegetések és a megtorlástól való félelem miatt egyezett bele az együttműködésbe.
Az 1956-os forradalom leverését követően a Kádár-rendszer kiterjedt megtorlást indított. Számos embert börtönöztek be, és halálos ítéleteket is végrehajtottak.
Ebben a politikai légkörben a beszervezés sok esetben nem önkéntes döntés eredménye volt: a hatóságok zsarolással, fenyegetéssel vagy más kényszerítő eszközökkel is próbáltak együttműködésre bírni embereket.
Korniss saját történetét is ebben az összefüggésben mutatta be.
