.

Béla büszkén mutatja, hogy el bírt bánni egy 2 kg-s védett madárral. Mit érdemel ez az "ember" ?


A történet 2011 májusának végén kezdődött, amikor az akkor még hivatásos katonaként, mesterlövészként egy ungvári katonai alakulatnál szolgáló Demeter Béla a rafajnai Sas-erdőben talált egy fészekből kidobott sasfiókát (legalábbis akkor még így hitte). Az állatfelcser végzettségű fiatalember hazavitte a kismadarat, majd az internet segítségével kiderítette, hogy nem sast, hanem egerészölyvet talált, illetve azt, hogy hogyan kell etetni, tanítani.

„Kicsit habókos madár volt, szeretett játszani az emberekkel – meséli Demeter Béla –, azért is neveztem el Bendegúznak. Télen éjszakára még bevittem, nappal kiengedtem, májustól már éjszaka sem akart bejönni, nappal viszont mindig jött, hogy adjak neki enni. Kézre hívtam, adtam neki egeret, illetve vettem neki rendszeresen húst. Az egerészölyv egyébként nem bántotta az állatokat, mert kistestű, gyenge madár. Soha nem támadott a csirkéinkre, de a galambokra sem, legfeljebb a madarak fiókáit tudta ellopni. Bendegúznak általában én adtam enni, nagyon ritkán fogott magának egeret vagy vakondot. A madaram a kertünkben, a szilvásunkban lakott, nappal volt, hogy felkörözött 500 méter magasba is, majd elrepült, de mindig visszajött. Ha hívtam, mindig kézre jött, és úgy etettem, látták ezt a szomszédok is, sőt videofelvételeim és fényképeim is vannak róla.

November 18-án, vasárnap dél környékén már adtam enni a madárnak, és bementem tévét nézni. A falu Szernye felőli végén lakunk, hallottam, hogy jön egy traktor, megáll, majd eldördült egy lövés. A sörétek a háztetőnkön, a cserepeken csörömpöltek. A falu, a házunk irányába ment a lövés. Gyorsan kimentem, és kezdtem hívni a madaramat, mert mindig kézre jött. Megnéztem a kedvenc beülőfáin, csak jóval később találtam meg a vadkörtefán fennakadva. Lefotóztam, és kezdtem keresni a rálövés helyét, amit húsz méterre meg is találtam, a kertünk melletti földút mellől lőtt a tettes, ahol megállt a traktorral. Megtaláltam a töltényhüvelyt is, ami egy 12-es kaliberű, RIO márkájú, 32 grammal, 4 milliméteres söréttel töltött patron maradványa volt. Egy száraz fűszálon vittem be, ahol szakszerűen, hogy ne sértsem meg a nyomokat, becsomagoltam. Mint említettem, nemrég szereltem le a hadseregből, ahol mesterlövész voltam.

Mit érdemel ez a véglény?! Írd meg a komment mezőben..

Népszerű bejegyzések

Népszerű bejegyzések

Kapcsolatfelvételi űrlap

Név

E-mail *

Üzenet *

Keresés ebben a blogban

Érdekes cikkek

Érdekességek

Ajánlott bejegyzések

Címkék