Egy tanulságos kis történetet szeretnék Nektek bemutatni, ami az én sanyarú sorsomat hivatott megmutatni a kedves olvasónak..
45 éves férfi vagyok, minden tekintetben átlagos családban élünk, szüleimmel jó a kapcsolat, a feleségem szüleivel is, sűrűn vagyunk vendégségben, és nálunk is sokan fordulnak meg. A nejem mmindig sok gyermeket akart, és én ebben maximálisan támogattam Őt. 3 egészséges felnőtt korhoz közeledő gyermekeink voltak, amikor jött az isteni csoda, mégpedig kiderült, hogy terhes. Számomra csak az volt gyanús, hogy az utóbbi 1,5 hónapban rengeteget voltam üzleti úton, és nem igazán volt időnk egymásra, legjobb tudomásom szerint nem is volt köztünk semmilyen " olyan " együttlét..egy barátomnak is meséltem, és szöget ütött a fejembe..mi van, ha nem is én vagyok az apukája ennek a gyermeknek?!
Végül egy általános vizsgálatnak induló prosztat vizsgálat hozta meg a nem várt eredményt, magtalan vagyok. Születési rendellenességem van, ami miatt soha egyetlen élő hímivarjsetet nem termelt a szervezetem. Derült égből villámcsapás.. De akkor ki a gyermekeim apja? Tudtam, hogy nehéz beszélgetés lesz, de a feleségemmel szembe ültem, amikor a gyerekek este elaludtak, és megkérdeztem. Sírva, bevallott mindent.. A gyerekek apja nem más, mint az ő volt nagy szerelme, akivel 25 éve összejárnak.. Csak heti 1-2 alkalommal, amíg én dolgozom, délelőtt, és soha nem is védekeztek. Ez egyrészt undorító, másrészt, megint csak undorító..Ha csak bele gondolok, hányszor estem a páromnak önfeledten haza érve ebédre.. felfordul a gyomrom.
A gyerekeket szeretem, attól, hogy nem az én véreim, attól az érzéseim nem változtak. A feleségemtől elváltam, és elköltöztem.. Azóta a másik pasija is elhagyta, így került 2 szék közül a földre..
