Aztán hamar jött a feketeleves, szívbetegen született (Fallot-tetralógia). Sok időt töltöttünk a PIC-en, a súlya miatt is, meg aztán nehezen akarták hazaengedni a szíve miatt. A mi városunkban nincs gyermekkardiológus, hetente egyszer jött egy doktornő vizsgálni. Engedélyezte a hazamenetelt egy géppel (pulzoximérő). Végre itthon, már november volt, két hetet voltunk itthon, együtt, milyen jó volt...
November végén időpontra mentünk vizsgálatra, majd gyógyszeremelés indokkal bent fogtak minket. December 2-án megműtötték az alig két hónapos babámat, egy söntöt helyeztek be a szív és a tüdő közé, 4 órás műtét volt. Az operáció jól sikerült! Nagy öröm volt, amikor végre bemehettünk megnézni. Az a látvány, az a sok cső, borzalmas volt, de minden rendben volt. Majd mehettünk egy szinttel lejjebb (ez jó jel). Levették már a lélegeztetőgépről is, szépen javulgatott, majd lázas lett, meghallottam, hogy visszateszik gépre. Miért?
A válasz az volt: elkapott egy fertőzést, nagyon rossz állapotban van, megtámadta az összes szervét (tüdő, vese, máj). Akkor hallottam először, hogy mindent megtettek, ennél többet nem tudnak tenni, kell egy kis csoda... De hiszen a csoda maga volt a kisfiam! A sok gyógyszernek köszönhetően szépen javulgatott, annak ellenére, hogy felkészítettek a legrosszabbra is.
betegség
A fertőzés elmúlt, annyira boldog voltam! Majd három nap múlva megint elkapta ugyanazt a fertőzést. Ilyen nem lehet. Hogy történhetett ez? Én beöltözve, maszkban, kézfertőtlenítve megyek be a szobába.
Válasz: Mi sem tudjuk, anyuka, mi is fertőtlenítünk... Újra gyógyszer, hasa feltelt folyadékkal, egy trokárt helyeztek be azon csapolták le.Aztán szépen javult, minden jóra fordult, vasárnapra meg volt beszélve, hogy leveszik gépről .Annyira harcolt az én kicsi fiam. Olyan jól volt szombaton. Vasárnap reggel mentem fel, látom, van egy nagy véraláfutás volt a hasán. Mitől van?? Valami a hasában megsérült, feltelt a hasa vérrel...
Kiküldtek, várakozzak kint. Újra kellett éleszteni, nehezen ment, 40 perc volt, mire stabilizálni tudták az állapotát. Megint közölték velem, hogy nincs mit tenni, csoda kell. De Ákos csoda volt. Teltek a napok, hol kicsit jobban, hol kicsit rosszabbul volt, de összességében javult az állapota.
Majd minden hirtelen összeomlott, esett a vérnyomása, a pulzusa, futottam orvosért. Kiküldtek, várakozzak kint. Majd megjelent az orvos, elmondta, hogy nagy a baj, mindent megtett, de lehet, hogy két nap, de az is, hogy két óra, sajnálom, anyuka... Egy világ omlott össze bennem, de hittem, bíztam, hogy megint minden jóra fordul... Aztán behívtak egy szobába, elmondták megint, hogy nincs mit tenni. Mindjárt bemehetek hozzá. Amikor beengedtek, akkor szembesültem vele, hogy mekkora a baj.
betegség
Három orvos volt a szobában, egy pumpálta a ballont, egy a szívét. Mondták, menjek oda, már nem kell beöltöznöm sem. Elmondtam a kisfiamnak, hogy mennyire szeretem, megpuszilgattam, kértem, hogy ne hagyjon itt... Elénekeltem neki a pici pókot, annyira szerette, mindig megnyugtatta. Aztán kiküldtek.
Megint behívtak, ott közölték, hogy a halál beállta 14 óra 29 perc... Életem legnehezebb percei voltak, az ájulás kerülgetett, de még akkor is csak be akartam menni hozzá. Megígértem neki, hogy nem hagyom egyedül. Párom nem ért fel hozzánk (230 km), telefonon hívtam, autóban ült még, húsz percre volt tőlünk. Nekem kellett elmondani neki, hogy az egyetlen gyermeke, akire olyan sokat vártunk, angyalka lett.
Azt mondtam neki:„Már nem kell sietned, nincs tovább.”
Csak mondta sírva, hogy tegyenek meg mindent...
„Nem tudnak, Ákoska angyalka lett...”
Majd megfoghattam (két hónap után), beszéltem hozzá, puszilgattam egészen addig, amíg nem jöttek a fekete ruhások, nem vették el tőlem, engedték, hogy levigyem a kezemben, kedvenc takarójába becsomagoltam, hogy ne fázzon. Lent várt az autó, amiből egy nagy koporsót vettek ki. Mielőtt beletettem, megpuszilgattam, elmondtam az én harcoscsoda babámnak, hogy nagyon szeretem. Négy hónap és 1 hetesen angyalka lett Ákos (2019.09.22-2020.01.29)
Boncolás után hamvasztást kértünk, kocsival mentünk fel érte, egy barna táskába tették az urnát, majd átnyújtották... Hazahoztuk, itthon van velünk, itthon is marad, megígértem neki, hogy nem hagyom egyedül.
Most volt egy éve, hogy megszületett, akkor a legboldogabb ember voltam, és most... Nem lehet feldolgozni, nem lehet elfogadni... Azóta is minden nap felhúzom neki a zenélő játékát és eléneklem a pici pókot. Annyira hiányzik az én hisztis, kedves, gyönyörű, imádnivaló kicsi fiam, ÁKOS…
Anita
