Bevásárlóközpont. Hosszú sorok. Beállok. Lassan haladunk. Előttem egy nyugdíjas néni. Felpakolja az áruját. Nem sokat. A pénztáros sorban leolvassa és már rakja tovább. A néninek esélye sincs tartani a tempót. Kéne egy lassú pénztár, külön a nyugdíjasoknak, nyugdíjas pénztárossal. A néni még pakol, a sor kezd türelmetlenkedni. Ja, kérem ez már a XXI század, itt mindenki siet! A pénztáros grimaszol. A néni fizet. Megkapja a visszajárót. Remeg a keze, úgy számolja. A pénztáros a plafont nézi, hátam mögött valaki felnyög. A néni kiböki: „Rosszul adott vissza!” Ketten kiállnak a sorból. A pénztáros gúnyos hangnemre vált. A néni visszaad egy százast: „Kedveském többet adott vissza! Szép napot!”
