1974. április 30-án a nemzet bálványa öngyilkosságot követett el. Mindössze 30 éves volt. A tragikus-romantikus verzió szerint szerelme, Domján Edit halála – ő is önkezével vetett véget életének – sodorta a kétségbeesett döntésig másfél év elteltével. S van, aki szerint "pusztán" az ital.
"Nem szerelmi bánat, az ital miatt lett öngyilkos Szécsi Pál" – címmel jelent meg egy cikk a Borsban, amely az énekleslegenda barátja, Poór Péter szavaira hagyatkozik.
"Rá így hatott az ital. Ha néha ivott egy kicsit, az rá úgy hatott, hogy szörnyen bánatos lett. Amikor teljesen kijózanodott, akkor azt monda: „Mi a fenét akartam? Miért akartam öngyilkos lenni? Nincs nekem semmi bajom! A világon a legszerencsésebb ember vagyok”.
Ha hihetünk a forrásoknak, Szécsi Pál a tragikus április végi nap előtt már nyolcszor kísérelte meg eldobni az életét magától. Először akkor, amikor egy lengyel modell, Grazyna Haase miatt a Szabadság hídról a Dunába ugrott. A hölgy aztán a felesége lett, a házasság 3 évig tartott. Megtörtént az is, hogy egy – barátinak is minősíthető – beszólás miatt pörgött bele a hangulatba annyira, hogy gyógyszert szerzett valahonnan, hazament, és konyakkal bevette a tablettákat. Szerencsére felhívta Harangozó Terit, aki értesítette a mentőket. Utána nyolc napon keresztül eszméletlenül feküdt és géppel lélegeztették... S. Nagy Istvánnal való kapcsolata körül sok olyan állítás kering, amelyet sem tisztünk, sem lehetőségünk megcáfolni vagy megerősíteni, mindenesetre úgy tartják, az ő lakásán is volt egy kísérlete. Amikor Domján Edit öngyilkos lett, a család beszállította a pszichiátriára, ahol egy héten keresztül altatták, nehogy kárt tegyen magában.
"Fél évben egyszer berúgott, de akkor úgy, hogy öngyilkos akart lenni. Ilyen rossz hatással volt rá az ital. Pedig aki ismerte, az tudta, vidám, jó humorú ember volt – magyarázta a Borsnak Poór Péter, aki biztos benne, hogy a végzetes nap sem gondolta igazán komolyan.
Hogy miért is írjuk mindezt le? Nehéz abba belegondolni, hogy az, akit egy ország a tenyerén hordoz, milyen démonokkal küzd a magánéletében. (A tenyéren hordozásról az is sokat elmond, hogy a temetésén hisztérikus jelenetek játszódtak le, a ravatalozóba bejutni akaró tömeg útját állítólag Koós János állta el kétségbeesetten.) A siker és a csillogás mögött olykor élettragédiák húzódnak meg. Mert vajon ki tudott arról a rajongók közül, hogy Szécsi Pál a végén anyagi gondokkal küzdött, még lakását is kénytelen volt eladni, hogy újra összecsaptak a feje felett a hullámok és alkoholizmusa is súlyosbodott...
Meg aztán, tegye fel a kezét, akinek NINCS a társaságában olyan barát, ismerős, aki a pia hatására kifordul magából...
Tudnánk olyan rivaldafényben álló zenészeket sorolni, akik hasonló, lefelé kanyarodó spirálba kerültek. Volt, aki szerencsésen kijött belőle, és ma ontja a dalokat, telt házas koncerteket ad, s akad, aki még a közepében küzd.
És akadnak jópáran, akik saját elhatározásukból el is mentek. Az elmúlt időszakban sajnos jócskán akadt erre példa.
Kérdés, kiből és miért válik hosszú évek elteltével legenda. S kérdés az is, hogy a sajtóhírek kozmetikázása, a jó hírnév (és a haszon) mindenek feletti megőrzése meddig és mennyire tesz jót egy válságba jutott sztárnak embernek. Ritka az, amikor valaki őszintén beszél a küzdelmeiről.
Vigyázzunk egymásra.
