VAN ITT EGY KOROSZTÁLY,
amelyik gyermekkorában sokat nélkülözött,
amelyik fiatal felnőttként, állítólag nem élt szabadon,
akinek mindig megmondták, hogy mit kell tennie...
aki csak három évenként mehetett nyugatra, ha volt miből..
aki utazás előtt a Keleti pu. aluljárójában csencselt az akkor elérhetetlen valutával..
aki boldog volt, ha beköltözhetett a másfél szobás panelba,
egy korosztály,
aki soha nem volt munkanélküli...
és aki úgy általánosságban is boldog volt....
mert megtanult szeretni és dolgozni, és megtanult élni..
mert 5 Ft-ért vehetett könyvet és annyi újságot, hogy reggeltől estig és estétől reggelig sem tudta volna mindet kiolvasni,
egy korosztály,
aki ugyan orkán kabátban és nejlon ingben járt, de nejlon kocsmákba soha,
egy korosztály,
akinek még valóságos volt az élete,
egy korosztály
aki, augusztus 20-án éjszaka a tűzijátékról jövet, félelem nélkül sétálhatott végig mezítláb a körúton, mert a kutya nem akarta kirabolni, leütni és megerőszakolni sem...
egy korosztály,
akinek még lelke van,
egy korosztály,
akitől épp most rabolják el a múltját azok, akiknek pont ez a korosztály szerette és építgette ezt a hazát...
egy korosztály
aki mindezek ellenére még ma is képes fiatalosan és reménységgel tekinteni a jövőbe....
egy korosztály,
aki jelet hagy maga után..., olyan jelet, amire érdemes odafigyelni....
EZ A KOROSZTÁLY MI VAGYUNK. Kevesebb jelenjen meg
