Az eset már messze nem csupán egy jogi kérdés: politikai és nemzetbiztonsági szempontok is felmerültek, ami tovább növeli a jelentőségét.
Az események egy nagy port kavart interjúval kezdődtek, amelyben Szabó névvel és arccal beszélt egy érzékeny nyomozás részleteiről. Állítása szerint a háttérben külső – akár titkosszolgálati – befolyás is jelen lehetett, és a nyomozás menetét többször próbálták befolyásolni. Ezek a kijelentések önmagukban is súlyosak, hiszen nemcsak bűnügyi, hanem politikai szálakat is érintenek.
A megszólalást követően a hatóságok rendkívül gyorsan léptek. Házkutatást tartottak Szabónál, nemcsak a munkahelyén, hanem az otthonában is, és több adathordozót lefoglaltak. Az intézkedések több helyszínen zajlottak, és egészen hajnalig elhúzódtak, ami jól mutatja, hogy kiemelten kezelt ügyről van szó. Ezt követően gyanúsítottként hallgatták ki hivatali visszaélés gyanújával, azonban ügyvédje tanácsára nem tett vallomást.
Az eljárásban több hatóság is részt vesz, ami tovább erősíti az ügy súlyát. Kormányzati oldalról is megszólaltak: felmerült, hogy akár egy titkos, kémelhárítással kapcsolatos művelet részletei kerülhettek nyilvánosságra, ami már bűncselekmény gyanúját is felveti.
Közben Magyar Péter nyilvánosan kiállt Szabó mellett, és azt hangsúlyozta, hogy a nyomozó a hivatásához és az esküjéhez maradt hű. Szerinte a hatósági fellépés inkább azt mutatja, hogy a rendszer azokat veszi célba, akik kényes információkat hoznak nyilvánosságra.
Az ügy jelenleg is folyamatban van, és sok a nyitott kérdés: nem egyértelmű, hogy pontosan milyen minősítésű információk kerültek napvilágra, és az sem, hogy a hatóságok milyen bizonyítékokra alapozzák a gyanút. Az azonban már most látszik, hogy az eset hosszú távon is hatással lehet a közéletre, és precedenst teremthet abban, hol húzódik a határ a közérdekű tájékoztatás és a titoksértés között.
