Néha olyan helyen találunk nagy életigazságokat, ahol nem is várnánk. Valamelyik nap kimentem a temetőbe a keresztanyám sírját rendbe tenni. Ahogy ott dolgoztam, felfigyeltem egy sírfeliratra, ami mindeddig elkerülte a figyelmemet.
Nagyon nehéz volt úgy végigolvasnom, hogy ne csorduljanak ki a könnyeim, mert annyira igaz, hogy az mintha csak a szívemből szólna, nagyon nagy igazság az emberi sorsról!
Biztos vagyok benne, hogy sokan egyetértenek majd:
Vándor!
Ha e kertben jársz, tekints e sírkőre,
És amit olvasol, tartsd meg emlékedben.
Ami te vagy most, az voltam egykor én is,
S ami én vagyok most, az fogsz lenni te is
Mivel e világon, minden múlandó…
dúsgazdag s koldus egyaránt halandó.
Bármivel bírjál, mind e földön marad,
Tégy hát jót tehetséged szerint életedbe,
mert csak tetteid kísérnek a mennybe.
Végső soron mindannyiunkra ugyanaz a sors vár, ami közös a gazdagban és a szegényben. A rangosban és a munkásban. Csak sajnos sokan elfelejtik…
Éppen azért vannak ezek a nagy igazságok, hogy figyelmeztessenek minket arra, hogy létünk mulandó, és ezt sehogyan sem kerülhetjük el. Azt az időt kell értelmesen, tartalmasan eltöltenünk a földi létben, amely nekünk adatott.
Aki erre képes, annak az élete értelmet, tartalmat nyer, aki azonban csak üres, felszínes életet él, az tartalmatlanságba vész..
