Van egy szokása, amivel halálosan idegesít és ennyi idő után sem tudtam megszokni. Ha együtt megyünk valahová és mondjuk sorban állunk, mindig belemarkol a fenkembe. Néha otthon is, teljesen váratlanul. Namost ezt én kimondottan utálom, nekem ez egy nagyon kellemetlen érzés. Megalázónak érzem ezt a markolászást. Fiatalabb koromban se vettem jó néven. Most még nehezebben viselem. Múltkor már megkértem, hogy ne tegye, de szerinte ez csak kedveskedés. Persze ha egyszer jól élünk, ugyan miért ne nézhetném ezt el neki?! Nekem viszont olyan érzés, mintha molesztálnának.
Dr Czíber Szonja sz@xológus:
Ezt a problémát mindenképpen át kell beszélniük. Nem ritka ugyanis, hogy egy ilyen ellenérzés (averzió) egy rossz gyermek- vagy kamaszkori emlékből fakad. Kevés az olyan nő, aki ne élte volna át ilyet vagy hasonlót. Lehet, hogy tudatosan nem emlékszik rá, de a tudatalattija igen.
