Újabb váratlan fordulatot vett a képzeletbeli Matolcsy-sztori: miután a magyar hatóságok is keresni kezdték Matolcsy Ádámot, a történetben már a legendás szicíliai maffia, a Cosa Nostra is felfigyelt a magyarországi eseményekre.
A történet szerint egy Palermo külvárosában található, sötét redőnyös irodában rendkívüli megbeszélést hívtak össze. A hosszú asztal körül öltönyös férfiak ültek, amikor a főnök elé odatettek egy vastag dossziét. A borítón egyetlen név állt: Matolcsy Ádám.
– Uraim, úgy tűnik, Magyarországon komoly történet bontakozik ki – mondta a főnök, miközben lassan becsukta a mappát. – A magyar hatóságok már keresik. Nekünk pedig legalább annyit illik tudnunk, miről beszél az egész világ.
A jelenlévők összenéztek. Az egyikük azonnal elővette a laptopját, a másik újságokat kezdett lapozgatni. A harmadik csak ennyit kérdezett:
– Főnök, akkor most mi is keressük?
A főnök hosszú másodpercekig hallgatott, majd elmosolyodott.
– Én egyelőre csak a híreket keresem. A többit hagyjuk a filmekre.
A történetben azonban a pletyka gyorsabban terjedt, mint egy szicíliai családi vacsora híre. Hamarosan már arról suttogtak a képzeletbeli alvilági kávézókban, hogy a Cosa Nostra is felvette a magyar ügyet a beszélgetési témái közé.
Budapesten eközben a történet képzeletbeli szereplői azon töprengtek, vajon meddig fokozódhat még a nemzetközi érdeklődés. Hiszen amikor egy ügy már a címlapokon szerepel, az interneten pedig mémek születnek belőle, könnyen megjelenhetnek a legvadabb filmes párhuzamok is.
A valóság és a fikció határa persze világos: nincs hiteles információ arról, hogy a Cosa Nostra keresné Matolcsy Ádámot. A maffiás szál kizárólag ennek a kitalált, humoros történetnek a része.
Egy dolog viszont biztos a történet végén: ha egyszer Hollywood is felfigyel a magyar pénzügyi botrányokra, a forgatókönyvíróknak aligha kell majd sokáig ötletek után kutatniuk.
