Ma reggel is, mint máskor, elsétáltam az utcánk végén lévő boltba és bevásároltam pár dolgot a reggelihez. Néhány darab kifli és zsemle, fél kiló kenyér és egy lekváros bukta a lányomnak. Semmi extra, semmi luxus, még csak egy tejet sem vettem. 1065 forint.
Hozzászoktam, hogy egyre gyorsabb ütemben drágulnak a dolgok, de ez most mellbe vágott. Pár szelet felvágottal és egy tejjel együtt ez már túl lépte volna a kétezer forintot. Egy 3-4 tagú családnak ez egy reggeli étkezés. Egy hónap 60 000 forint. reggelire. Jó esetben.
Legyünk szerények és számoljunk ugyanennyit vacsorára és mondjuk húszezerrel többet ebédre. 200 000 azaz kettőszáz ezer forint. Ételre. Mondom ha szerényen számolunk.
vegyünk egy átlag családot, két minimálbér körül kereső szülővel, két gyerekkel. Családi adókedvezménnyel együtt hazavisznek mondjuk 350 000 forintot (ha kicsit többet keresnek mint a minimálbér). Ehhez jön a két gyerekre kemény 26600 forint családi pótlék, összesen 376 600 forint. Étkezésre elköltenek 200 000 forintot és marad 176 600 forint minden egyébre. Rezsi, munkába járás, ruha, tisztító és tisztálkodási szerek, biztosítás, a gyerekeknek iskolai felszerelés............ És ez akkor ha kicsivel többet keresnek mint a minimálbér és nem közmunkások. Na meg persze ha nincs hitelük. És ha beérik a legolcsóbb ételekkel. Ez lenne ma a Magyar középosztály, a nemzet gerince. Jelentem ezt a gerincet éppen most roppantják meg végleg. Ne jöjjön senki azzal, hogy világválság van! Tizennégy éve is az volt, de ekkora infláció az 1940-es évek óta nem volt! Tizenkét év rombolás, rablás, felelőtlen kormányzás és még felelőtlenebb külpolitika eredménye és még mindig nem kaptak észbe, hanem gőzerővel folytatják! Csak rajtunk múlik megállítjuk-e őket április 3-án!
