Kellemesen napos, kora délutáni időben utazik egy család a 3-as főúton, szól a zene, beszélgetnek. Öten ülnek a Peugeot 106-osban: anya, apa és három gyerek, a legkisebbik közülük még nem töltötte be harmadik életévét.
Néhány kilométerrel előttük egy Opel Zafirából éppen kifogy az üzemanyag. Hárman utaznak benne: apa, fia és egy lány. Nincs mit tenni, valahogy csak el kellene jutni egy benzinkúthoz - gondolják, majd kiugrik az autóból a fiú és minden erejét összeszedve el kezdi tolni a kocsit. Az úttest három sávos, a lerobbant autó a külső sávban gurul, a forgalom megakad, a mögöttük haladók fékezésre és manőverezésre kényszerülnek. Mindeközben a Peugeot-ban jó a hangulat, a legkisebb gyerek hátul középen ül, mint a felnőttek – gyerekülés, az nincs.
Biztonsági öv, az van, de senki sem használja, ahogy az apa sem a féket, amikor hirtelen észreveszi, de már későn, hogy az előtte lévők kerülgetik az Opelt. Csattt! Az autót toló fiúnak sikerül elugrania, a Zafira berepül a bozótosba, a bekötött utasai pedig könnyű sérülést szenvednek. A másik autóban ülő család minden egyes tagja egyszerre repül ki a székéből, és feldolgozhatatlan sebeket, lelki traumákat szenvednek el. A jobb hátul ülő 10 éves gyerek átrepül a testvérén, és a helyszínen életét veszti. A legkisebbik a műszerfal közepének csapódik, őt, az apát és a legidősebb fiút 3 helikopter szállítja el 3 különböző kórházba. Az anya könnyű sérülést szenved...Szomorú vasárnap… Nem kellett volna, hogy így legyen!
