Amikor Lukács Roland meglátta a Margit hídon az ugrásra készülő lányt, habozás nélkül utánamászott a keskeny párkányra, hogy segítsen, és valamiféleképpen megakadályozza, hogy a fiatal visszafordíthatatlan lépést tegyen. Rengetegen gratuláltatok Rolandnak, és sokan írtátok, hogy megérdemelne egy hatalmas elismerést. Nos, nem árulhattuk el előre, de mi már tudtuk, hogy pontosan így fog történni.
Ma Budapest rendőrfőkapitánya, Dr. Terdik Tamás r. vezérőrnagy az életmentésért Lukács Rolandot, valamint rendőr kollégáinkat – Stefkó Krisztián r. őrmestert, Barta Krisztián r. főtörzsőrmestert, Krizsán János Dávid r. törzsőrmestert és Perger Tibor Máté r. őrmestert - dicséretben és jutalomban részesítette. Az ünnepség után pár szóra el tudtuk csípni Rolandot is. A 26 éves fiatalember aznap Nagyatádról jött fel a fővárosba egy munkalehetőség miatt. Este egy barátjával sétált visszafelé a Margit szigetről, amikor észrevette, hogy a híd túloldalán valaki rendőrért kiált.
- Felfigyeltem a kiabálásra, és amikor közelebb mentem, megláttam a lányt, akin látszott, hogy ugrani akar. Mondtam neki, hogy várjon meg, aztán kiléptem hozzá, és kértem, hogy adja ide a kezét, hogy megfogjam. Nem hagyta. Ellenkezett, úgy kellett megragadnom a karját. Próbáltam szóval tartani és kérdezgetni őt, de csak annyit mondott, hogy vagy elmegyek most innen, vagy mindketten le fogunk esni. Mondtam neki, hogy se te, se én nem fogunk leesni, a barátom és a párom közben pedig hívták a segélyhívót, mert látszott, hogy egyedül nem tudom lebeszélni a lányt az ugrásról.
Rolandnak nem kellett sokat várni, a segítség pillanatok alatt megérkezett és a rendőrökkel közösen sikerült visszaemelni a párkányról a lányt a járdára. Az, hogy mennyire volt veszélyes a mentés, Ti is láthattátok a térfigyelő kamera felvételein. És, hogy Roland gondolkodott –e azon, hogy akár veszélybe is kerülhetett volna?
- Abban a pillanatban eszembe sem jutott, hogy ez mennyire veszélyes. Utána, mikor már vége volt az egésznek, mikor már mindenki elment, akkor néztem le, hogy tulajdonképpen milyen magasan is vagyok. De, amikor megláttam a lányt, nem mértem fel azt a helyzetet, hogy nekem valami bajom eshet. Csak azt láttam, hogy egy embertársam el akarja dobni az életét. – válaszolta Lukács Roland.
A fiatalember hatalmas lélekjelenlétről tett tanúbizonyságot, hiszen megmenteni egy embertársunk életét az egyik legnemesebb cselekedet, amit életünk során tehetünk.
- Ha még egyszer ilyen helyzet adódna, megtennéd megint? – kérdeztük Rolandot.
- Újra, ugyanúgy. – vágta rá gondolkodás nélkül.
Gratulálunk a mentésben részt vevő kollégáinknak és Lukács Rolandnak, hogy megmentették a fiatal lány életét!
