Nem lehetne, hogy addig szeressünk, addig éljünk, nevessünk, amíg élünk? Hogy megbecsüljük a szeretteink, a szüleink, a szerelmünk, a testvérünk? Hogy hálát adjunk, hogy van mit enni, hogy van hol lakni, és van mit felvenni? Hogy örüljünk az egészségnek, és segítsünk egymáson?
Hogy a másikban ne ellenséget, ha nem barátot lássunk? Hogy felfogjuk, amíg azt hisszük, hogy az élet végtelen, és a holnap mindig be fog következni, addig nem az igazi életet éljük?
Amikor úgy ébredsz fel reggel, hogy akár ez lesz az utolsó napod, vagy az utolsó perced, és így éled az életed, akkor egészen más életet fogsz élni?
Sok embert azt hiszi, hogy van még időm... de nincs...
Remélem, hogy picit elgondolkodsz ezen, mert nem ok nélkül jött veled szembe ez...
