Ezért nem szabad pletykálni:
Az ókori Görögországban Szókratésznek nagy hírneve volt a bölcsességről. Egy nap valaki jött, hogy megkeresse a nagy filozófust, és azt mondta neki:
- Tudod, mit hallottam a barátodról?
- Egy pillanat, válaszolta Szókratész. Mielőtt elmondanád, szeretném tesztelni neked a három szitát.
- A három szita?
- Igen, folytatta Szókratész. Mielőtt bármit is mondanál a többiekről, jó, ha időt szánsz arra, hogy kiszűrd, mire gondolsz. A három szita próbájának hívom. Az első szita az IGAZSÁG. Megnézted, hogy igaz-e, amit mondani fogsz nekem?
- Nem, csak hallottam.
- Nagyon jó! Tehát nem tudod, hogy igaz-e. Folytatjuk a második szitával, a KEDVESSÉGÉVEL. Amit mondani akarsz a barátomról, az jó?
- Ó, ne! Épp ellenkezőleg.
- Szóval, megkérdőjelezve Szókratész, rossz dolgokat akarsz mondani róla, és még abban sem vagy biztos, hogy igazak? Talán még át tudsz menni a harmadik szita, a hasznosság vizsgája. Hasznos, hogy tudom, mit fogsz mondani erről a barátról?
- Nem, tényleg.
- Tehát, fogalmazott Szókratész, amit mondani akartál nekem, az se nem igaz, se nem jó, se nem hasznos. Akkor miért akartad ezt elmondani nekem?
"A pletyka rossz dolog. Kezdetben élvezetesnek és szórakoztatónak tűnhet, de végül keserűséggel tölti el a szívünket és megmérgez minket is!
