Amikor a gyerekek elhaladtak egy régi ház mellett az iskolából hazafelé, mindig az erkély korlátjához ütötték a botjukat, és élvezték a hangját.
Az idősebb tulajdonosnak, akit sokáig zavart a zaj, a gyerekek leszidása helyett nagyon jó ötlete támadt.
Odahívta magához a gyerekeket: "Gyerekek, nagyon szépen hangzik az a zaj, amit csaptok, adok nektek 500 forintot naponta, ha így folytatjátok."
Így napi 500 forintot adott a gyerekeknek.
A második héten újra áthívta a gyerekeket: "Gyerekek, kevés a pénzem, csak egy kétszázast tudok adni, 500-at sajnos nem.."
Aztán eltelt három hét, és az öreg utoljára hívta magához a gyerekeket: "Gyerekek, sajnos nincs pénzem, így nem tudok többet adni."
A gyerekek: "Nincs pénz, nincs zaj", így abbahagyták a botokkal való dörzsölést az erkélykorláton.
Az öreg pedig elégedetten hátradőlt, és élvezte tovább a napsütést a teraszán..
