A bolygó egyik legokosabb, talán legokosabb embere, Kim Ung-Yong számolt, és öt nyelven beszélt öt éves kora előtt. Nyolc éves korára a NASA-nál matematikát végzett, és doktori fokozatot szerzett, tizenöt éves kora előtt.
Azonban mindez nem az ő döntése alapján történt. Zseniségének felfedezése után egy I.Q.teszt 200 feletti eredményt hozott, ami szinte hihetletlen..
Miután felhalmozott egy halom tudományos elismerést, évekig dolgozott a NASA-nál, aztán hirtelen felmondott.
Itt van a világ legokosabb fickója, valaki, akinek intelligenciája eltörpül a legtöbb harvardi diákéhoz képest, és elmegy a kedve az egésztől.
Miért? Nem volt boldog. Ez az egész túl nagy intenzitás volt számára. Úgy érezte magát, mint egy gép, és csak valami normálisat akart.
Jelenleg normál egyetemi kari beosztásban dolgozik professzorként. A legtöbb ember számára tekintélyes munka. De neki? Kitudja..
Kimet még mindig időről időre célba veszik a koreai híradók, mert „megbukott zseni”. Minden adottságával azt várták tőle, hogy megváltoztassa a világot, és több tudományterületen is újítson.
Felveti a kérdést, ki döntötte el, hogy Kimnek meg kellett volna változtatnia a világot? Biztosan nem ő volt az.
Lehet, hogy Mr. Kim nem olyan ember, akihez a legtöbben kapcsolódhatunk. De ő analóg, még a nulladik alapon is, az intelligens embereknek a „potenciál” kapcsán felmerülő problémáira.
Az, hogy valaki okos, erős, kreatív, nem jelenti azt, hogy a világ királya akar lenni.
