Gyermekeim, ha már nem leszek
Fekete földbe engem ne temessetek
Hamvaimat szórjátok majd szét
Ott ahol, lelketek békében él
Ha lehunyom két szemem
Ott leszek, majd jó helyen
Hamvakból nyíló virág leszek
Nyíljon rám majd szép szemetek
Beszéljetek hozzám, ha nem láttok már
Hisz köztünk sosem lesz távolság
Ha szerettetek fogadjatok szót
Ez a könnycsepp legyen az utolsó
Gyermekeim, ha már nem leszek
Rám mosolyogva emlékezzetek
Könnyet értem ne ejtsetek
A lelkem mindig itt lesz veletek
Utolsó utamon csak egyet kérek
Legyen köztetek mindig béke
Az élet nélkülem megy majd tovább
Én ott leszek már, az út másik oldalán
Szívetekben élek majd tovább
Amíg ott élek nem fog fájni a magány
Most még lélegzem, most még lát két szemem
Most öleljetek s kacagjatok velem
