A 20. század elején a „zúzó gyerekek” 8 és 12 év közötti gyerekek voltak, akik az Egyesült Államok egyes részein szénbányákban dolgoztak. Feladatuk az volt, hogy nagy darab szenet kisebb darabokra zúzzanak, és kéziszerszámokkal eltávolítsák a szennyeződéseket, a szénporral töltött helyiségekben fapadokon ülve.
Ezek a gyerekek használata 1866 körül kezdődött. Napi 10 órát dolgoztak, heti hat napot, vezetékeken és futószalagokon ültek, a palát és egyéb szennyeződéseket elválasztották a széntől.
A vezetékeken dolgozók csizmájukkal leállították a szén áramlását, eltávolították a szennyeződéseket, majd engedték, hogy a következő gyermekhez folytassák a szenet további feldolgozásra. Mások vízszintes vezetékbe terelték a szenet, ahol megtisztították, mielőtt „tiszta” széntartályokba folyhat.
A szénpor olyan sűrű volt, hogy a gyerekek gyakran viseltek lámpát a fejükön, hogy lássák, és olyan betegségek, mint az asztma és a tüdőgyulladás... gyakoriak voltak. A szennyeződések eltávolítására szolgáló szénmosás emellett kénsav keletkezett, ami megégette a vele dolgozó gyermekek kezét.
